Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 1. (Budapest, 1978)
Kerényi Ferenc: Az operaháború
rül keletkezett, mindig személyhez kötődő forrásokat mi módon használhatjuk fel a művészettudomány egzaktságával. Az operaháboru előzményei, a fogalom lehetséges köre Szűkebb értelemben operaháborunak a magyar színháztörténeti szakirodalom azoknak az éveknek műsorpolitikai vitáit nevezi, amelyek 1937-38-tól, a Pesti Magyar Szinház operarészlegének megszervezésétől kb. 1844-ig, a Hunyadi László c. Erkel-opera bemutatójáig zajlottak. A jelenség forrásvidékét azonban időben és térben is tágabb körben kell keresnünk. Megindulása első éveitől a magyar hivatásos szinjátszás elősorban azokra a városi közönségrétegekre számithatott, amelyek már a nagyobb gyakorlatú és hagyományú német játszók publikumát alkották. A Pest-Budán és Kolozsvárott élő nemesi tisztviselők, városi polgárok, plebejusok kialakult szinházlátogatási szokásai a XVII. század végén még korántsem nemzeti alapon különböztek, jobbára csak műveltségi differenciák választották el őket egymástól, A nyelvmüvelés és az izlésnemesités felvilágosodott célkitűzéseivel induló magyar szinészet ezért lakóhelyén vagy alkalmi sokadalmain kényszerült felkeresni - szervezett, állami vagy állandósuló társadalmi pártolás hiján - közönségét és annak igényeihez mind jobban alkalmazkodott. Már az 179o-es évek műsorán mind Pest-Budán, mind Kolozsvárott ott szerepel a szinjátéktípusok sorában az éne k es játék, amely cselekményét prózában bonyolította ugyan, de a mindenkori tárgyi-zenei és személyi-énekes szinészi feltételeknek megfelelően, vegyes zeneiséget képviselő betéteivel sikerrel egyenlithetett ki nyelvi különbségeket, teljesíthetett szórakozásigényeket. Az utóbbiban - a szinház mindennapos művészi tevékenységével először találkozva - együtt osztozott több társadalmi réteg és osztály. A birtokán élő vidéki nemes adakozott talán a vármegye intézményes felszólítására a magyar játszóknak, de esetleg anélkül, hogy előadásukat látta volna. ízlését a Balog István vezette vándortársulat hagyatékából származó, 1821-es keltezésű, Jupiter theátruma c. egyfelvonásos dialógus igy összegezi: "Nagy vitézi, vig énekes, szomorú tántzos darab legyen, sok változások, várak, ütközetek, katonaság gyalog és lóháton. Mindenféle állatok... szóval spectacullo
