Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 1. (Budapest, 1978)
Király Zsuzsanna: Drámai groteszk
illető műalkotásban, akár általános és kizárólagos szervezőelvként, nem lehet önállósult; a nézőpont határozza meg - természetesen közvetve - jellegét, felhasználásának fokát, minőségét, és ezzel kapcsolatban eszközeit is. A nézőpontot, az irói szemléletet mint a valóság értelmezését; ez értelmezés és a valóság viszonyát fogjuk fel: ez utóbbi viszony elsősorban azt fejezi ki, hogy az értelmezés mennyiben felel meg a valóságnak. A megismerésnek eme fokától függ egyébként a groteszk szempontjából olyannyira lényeges alkotói distancia milyensége is, Mennyiben képes az alkotó - a lényeg megismerésével párhuzamosan - maga és ábrázolandó tárgya között distanciát teremteni; ez adja meg a lehetőséget, hogy - az alkotói distanciát kifejező különféle eszközök vizsgálatát véve alapul /amely distancia az irói nézőpont közvetlen kifejezője, és ezáltal egyértelműen determinálja a müvet szervező ill. realizáló eszközrendszert/ különbséget tegyünk a groteszknek nevezhető műalkotások között; amely különbségtétel szervesen kapcsolódik hipotézisünknek ahhoz a részéhez, mely szerint a groteszk részlegesen és általánosan /kizárólagosan/ is szervezheti a műalkotást. A groteszk műalkotások között megfigyelhető effajta polarizációt - általános esztétikai szinten - Jurij Mann vizsgálja Groteszk az irodalomban c. müvében. 1 Elsősorban a XIX. századi prózára támaszkodik, az ott megfigyelt jelenségeket próbálja általánosítani. Szer zőnk módszere a következő: azt vizsgálja, hogy milyen társadalmi alap mellett a legvalószínűbb a groteszk jelentkezése és előszeretettel való alkalmazása. "Ugy érzem, mintegy megsemmisít a történelem borzalmas fatalizmusa. Az emberi természetben elrettentő azonosságot, az emberi körülményekben elrettentő kényszert érzek, amely mindenkire és senkire sem vonatkozik. Az egyes ember csupán tajték a hullám felett; a nagyság merőben véletlen; a tehetség hatalma bábjáték csupán, nevetséges hadakozás valamilyen vastörvény ellen: mindezt felismerni 2 a legnagyobb dolog, mindezt felismerni - lehetetlen." A Büchner-idézet frappáns módon igazolja Mann elképzeléseinek helyességét, aki ezt irja: "Az emberiség nem először ismeri fel és éli át, hogy 'kizökkent az idő'."
