Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 1. (Budapest, 1978)
Király Zsuzsanna: Drámai groteszk
A társadalmi és ezáltal az egyéni létben bekövetkezett és észlelt valamifajta rendellenesség, ill. a rendellenességek felhalmozódása az, amely a Büchner-idézetben is jelzett érzéseket kiváltja. A rendellenesség érzékelése már maga is a lényeg valamilyen fokú megismerését jelenti. Mann, idézett müvében romantikus ill. realista groteszkről beszél, amikor elválasztja egymástól a fentebb tagolt két variációt. Természetszerűleg elsősorban nem irodalomtörténeti értelemben ha ználja a terminusokat a szerző;^ a lényegismeret ilyen vagy olyan fokából logikusan következik az irói distancia szinte mennyiségileg kimutatható jelenléte. Éppen azért, mivel a Mann által romantikusnak nevezett groteszk müvek esetében az alkotó kisebb fokú vagy kevésbé tudatos lényegismeretét kell föltételeznünk, az irói distancia ez esetben mintegy az alkotó személyére szőritkozik; a szerző a szubjektumán kivül eső valóság jelenségeit mintegy "vaktában" ironizálja. Öniróniája pedig - éppen a személyes élmény differenciáltabb volta, az élmény "liraisága" miatt - meglehetősen "fekete". 5 A drámában /az epikában is/ a szubjektum élménye, ez élmény kifejezése általában közvetett formában történik: "Az epikus elbeszélő a saját énjét valójában mintegy a harmadik személy oldaláról szemléli /dieses objektivierte Ich/..." - irja Jakobson.^ Az irói distancia azonban - bármilyen fokú is, akár közvetett, akár közvetlen - nem csupán groteszk szervezettségű műalkotásokban jelentkezik: "Törvényire /könyvel/: 'Ha felhőkakukvári lakos athenaei embert megbánt...' Peiszthetairosz: Hát már e könyves mi a nyavalya? Törvényiró: Törvényárus vagyok, javaslatot árulok, ujat, köztetek. Peiszthetairosz: Mics'a? Törvényiró: A felhőkakukváriak ugyanazon mértékkel, súllyal, Törvényekkel éljenek, mint a baj váriak...' Peiszthetairosz: S te, melyekkel a jajváriak /üti/... ... Törvényiró:'Ha pedig valaki elűzi a tisztviselőt és nem Fogadja be törvény szerint...' Peiszthetairosz: Oh, boldog isten! hót te mégis itt vagy? /üti/"