Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 1. (Budapest, 1978)

Lázár Magda: Lékai János ismeretlen drámái

szinütlen. A vele kapcsolatos eseményeket - igy nem utolsó so ban Ember legelső, eredendő halálát és újjászületését - lehet legkevésbé mindennapi észjárással követni. Beállítása mégsem pusztán érdekesség-hajhászó ötlet, hanem a profitja megszerzéséért eleveneket és holtakat megnyúzó kapitalista hatalom eredeti szimbóluma. Hogyan harcolja végig Ember az első számú, tehát a társadalmi küzdelmet drámánkban? Ha erre a kérdésre pontos választ adunk, egyszersmind megfogtuk a dráma lényegét. E.ert Eiber Janis hiába kezdi valami régi titokzatos bün és bűnhődés után jószándékokkal telve a földi életet - mégpedig nem csendes szemlélőeé, han~m a harcos, világmegváltó forradalmáré ez a jószándék -, ahogy letelepedett az álmos,pletykaéhe

s kisvárosban, elaltatja ösztönző lelkiismeretét* Kispolgári a közügyek elől a családi életbe való menekülése és végsősoron kispolgári lázongás az a környezete Ítéletét szándékosan kihivó cselekedete is, a vérfertőző házasság. Ha ez a romantikus túlzásoktól nem mentes dráma csak a testvérházasságot mutatná be, mint a társadalom szokott rendje elleni lázadást, és a második számú konfliktus / Imber és Lélek között/ - nem motiválná a cselekményt: valószerűbb mesét kapnánk, de ez tökéletesen avult, érdelvtelen, túlzásaiban romantikus, témaválasztásában naturalista, dráma lenne - ermiképpen nem forradalmi célzatú és hatású szinpadi alkotás. Lékai a polgári létforma ellen kispolgári lázongással tiltakozó hőst - korának tipikus problémája! - valóságos for- . radalmi cselekedetre, a mozgalom harcára ösztönzi. Feltehető, hogy az iró,'amikor 1918 október elején a börtönben hozzákezdett drámája megírásához, Lélek és Amber párharcát elvontan, misztikusan, "a" jő és "a" rossz erőinek, "a" cselekvés és "a" tunyaság,tettre való restségnek metafizikus szembeállításával tervezte. De a proletárforradalom iskolája, az anarchisztikus hajlamokkal rendelkező, álmodozó ifjúból harcedzett osztályharcost érlelt. S igy drámája végső formájában már nem az elvont erkölcsi normákat állítja egymással szembe, hanem Lélek - úgyis mint lelkiismer et, belső jóravaló ösztönzés - t et üként a konkrét forradalmi küzdelmet ajánlja Embernek gyógyír gyanánt személyes