Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 1. (Budapest, 1978)

Lázár Magda: Lékai János ismeretlen drámái

bold ogt a lan

s ágára, a maga sorsa megváltozását a társadalom áta 1 aku 1 ás ána k r

end e Ive alá. Ha Lélek szerepe ennyire fontos, elhatározó jelentőségű, már ugy merül fel a kérdés: vajon nem ez a dráma főkonfliktusa sőt egyedüli konfliktusa? Tehát: vajon nem csupán a színdarab belső, lelkiismereti problematikája a lényeges-e, a tenni vagy nem tenni kérdése? Ha mechanikusan szemléljük a kérdést - például rernyiségileg vizsgáljuk meg, milyen gyakoriak, mekkora terjedelműek Lélek és limber összecsapásai, vagy azokat a gyakran bombasztikus külsőségeket vesszük szemű gyre, amelyek éppen ezekkel a dialógusokkal kapcsolatosak -, könnyen hajlandóak vagyunk a fenti következtetést levonni. De Lékai koncepcióját nem a forma, hanem a tartalom hozza közel hoz

sank: Lélek célja - mint láttuk - a for?:"

dalmi cselekedetre való serkentés, ez pedig nem holmi elvont eszme, hanem a másik konfliktus, az egyén és a kapitalista Jbár adalom összeütközése, végleges megoldásának egyik lehetősége. Tehát:a dráma kettős konfliktusa valójában az osztálytársadalomban élő, elnyomott ember problémájának dialektikus ellentét-egység párja. Küzdelem az elnyomó osztály ellen, ugyanakkor harc annak bénitő befolyásával ssemk ben - saját tudatunkban. Milyen ábrázolási eszközökkel él igazsága megértetésére, elfogadtatására Lékai drámájában? A puszta tartalmi ismertetés is érzékelteti: Lakainak nincs kiforrott, egyihletesü ábrázolási módszere. Más-más irói eszközöket alkalmaz a magyar kisváros életének bemutatásában a történelmi vízióinál, s a dráma tefctár 1 szinté leváló hallücinációs képekben. Kíséreljük meg egy-egy jellemző részletábrázolását közelebbről megvizsgálni, hogy Lékai irói erényeit és gyengéit megállapíthassuk. A magyar kisváros életének ábrázolásában meglepő valóságismeretről, tipusalkotási igényről és -/már amennyire ez egy középszerű német fordításból megállapítható/ a nyelvi jellemzés szándékáról is tanúságot tesz a szerző. Mindezek az eré&y nyei egyébként elbeszélő miiveinek is erősségei. Kétségtelenül a legérdekesebbek és ezért az aprólékos vizsgálat során a legnagyobb fig:'elmet érd erilik a történelmi