Dömötör Tekla: A népi színjátszás Európában (Színházi tanulmányok 16., Budapest, 1966)

Bábjáték, árnyjáték

A bábszínháznak különös jelentősége volt mohamedán területen, hiszen a mohamedán vallás mindenféle élő emberek által eljátszott szinielőadásnak ellenzője volt. Igy nem véletlen, hogy a mohamedán törököknél nyert nagy fontosságot az árnyjáték is. Innen került át Görögországba is; Athénban ma is működnek népi árnyszinházak. Előadásukat felnőttek és gyermekek nagy örömmel és lelkesedéssel nézik. Az árnyjáték tradíciója Ázsiából került Európába. Ma a néprajzi kutatók általában egyetértenek abban, hogy a játékformával elsősorban a szellemek, ősök megjelenését kísérelték meg szinre hozni. A balkáni árnyjáték azonban semmiféle vallásos mozzanatot nem tartalmaz, hanem az európai bábjátékhoz hasonlóan elsősorban tréfás-szatirikus műfaj. A török árnyjáték történetét a XVI. századtól kezdve jól ismerjük. Sok feljegyzés szól a szultánok udvarában fellépő hivatásos árnyjátékos okról. Leginkább Ramadan hónapban jutnak nagy szerephez. A török és görög játékoknak hőse egyaránt Karagőz, a játékok fő figurája, aki a műfajnak nevét is adta. Mindkét országban az egészséges, talpraesett népi humor, bölcseség képviselője, aki kacagtató kalandjaiból végül mindig győztesen kerül ki. Természetesen a török Karagőz mohamedán, a görög pedig keresztény s mindkét helyen jellegzetes helyi típusokkal gazdagodik a játék. A török és görög árnyjáték technikája azonos.A nézőket az előadóktól fehér vászon választja el, melyet hátulról világítanak meg. A török Karagőz figurák kb. 20-30 cm magasak, lapos, szines, átlátszó bőrből kivágott sziluettek. 50 cm hosszú pálcikák segítségével mozgatja őket a játékos. A babák a vászon és a fényforrás között mozognak, úgyhogy a bot és a játékos keze láthatatlan marad. Nem minden bábu képes egyforma mozgásra. Karagőz nemcsak derékban és lábban mozog, hanem keze is mozgatható. A sárkány állkapcsát tudja nyitogatni. A babák képesek piruettezni, fára mászni, repülni. A Karagőz-színpadnak csipkézett, stilizált, szines és váltható díszlete is van. 1964-ben Athén külvárosában volt alkalmam végignézni egy Karagőz előadást. Az előadó egymaga mozgatta a rengeteg bábot. Mindegyiknek külön hangja, dialektusa volt. Az árnyjáték valóban nagy művészi teljesítményt kíván, hiszen műsora kb. másfél óráig tartott és a mezitlábos, egyszerűen öltözött "igazgató" művészi öntudata (jogosan) nem maradt el egy európai szinház igazgatója mögött, hiszen előadó, rendező és szerző is egy személyben, aki a hagyományos játékot mindig uj és uj aktuális mozzanatokkal gazdagítja. A Karagőz három fő részből áll: a prológusból, a dialógusból és fő cselekményből. Az előadás előtt bevezető képet tettek a vászonra. A prológusban általában bemutatkozik Hac ivat. Elmondja, hogy társat keres, aki tud perzsául és arabul s akinek jó humorérzéke van. Ekkor megjelenik Karagőz és ajánlkozik Hacivat társának. Az árnyjáték két sztereotip főszereplője igy Karagőz és Hacivat. Ha-