Dömötör Tekla: A népi színjátszás Európában (Színházi tanulmányok 16., Budapest, 1966)
Társadalombírálat és szatíra
TÁRSADALOMBIRÁLAT ES SZATÍRA Az előbbiekben szólottunk már arról, hogy a népi szinjáték hosszú fennmaradásának egyik fő oka a játékok jó részének rituális, mágikus jellege, mely biztosította, hogy évszázadokon keresztül aránylag változatlanul maradjon fenn a cselekmény, sőt a szöveg is, mert hiszen csak a pontos ismétlés biztosíthatta mágikus erejét. A társadalombirálő vagy szatirikus népi játékoknál efféle rituális kényszer természetesen nem áll fenn. Vannak azonban itt is igen soká élő sztereotip típusok és cselekmények, amelyek tartós fennmaradásukat a kis közösségek aránylag hosszú ideig érvényes társadalmi viszonylatainak köszönhetik. Ilyen általánosan érvényes típusok és konfliktusok azok, amelyek a családra, a házastársak, szülők és gyermekek egymáshoz való viszonyára vonatkoznak. A felszarvazott férj vagy a zsémbes feleség figuráját az ókortól kezdve napjainkig éppúgy megtaláljuk a népi szinpadon, mint a hivatásos komédiázásban. Nem hiányoznak ezek a középkori misztériumjátékokból sem, ahol a magát felszarvazottnak vélő József és Mária közötti jelenet néha a durvaságig menő népi bohózat formáját veszi fel. A kis család viszonylatán tul vannak sztereotip társadalmi típusok is, amelyek a népi színjátszásban több ezer éven keresztül nyomon követhetők. Ezeknek egyike-másika az antik vígjátékban nyert körvonalat és feltehetőleg a középkorban a vándor szinésztársulatok is hozzájárultak fennmaradásukhoz. Mégis hosszú életük titka főleg az, hogy a társadalmi valóság, melyből kiindultak, keveset változott az évezredek során. Ilyen állandó figurák: a gyógyszereit áruló kuruzsló és a hetvenkedő katona, továbbá a duló-fuló zsarnok,akit ügyesen rászednek gyengébb ellenfelei. Hasonlóan hosszú érvényű, humort keltő eszköz az általános emberi tulajdonságok - életkori sajátosságok, testi fogyatkozás, vagy az idegenszerűség kifigurázása. A népi humor egyik fő forrását a testi fogyatkozás, süketség stb. kigunyolása képezi. Emellett mindenütt megtaláljuk az idegen ruházat, idegenszerű kiejtés, a félreértett idegen beszéd utánzását, mint humort keltő eszközt. Igy pl. az európai népi színjátszásban mindenütt felbukkannak a vándorcigányok, mint egzotikus figurák, akik tarka-barka öltözetükkel, idegenszerű beszédükkel mulatságos hatást keltenek.
