Dömötör Tekla: A népi színjátszás Európában (Színházi tanulmányok 16., Budapest, 1966)

Mítosz és mágia

dás tanúi vagyunk: az esztétikai tényezők háttérbe szoritják és másodrangú szerepre mérséklik a mágikus elemeket." A mágikus funkció erősen elhomályosodott a nyugat-európai farsangi alakoskodásoknál is, ahol már a késő középkorban igen életteljes városi, ünnepi formák alakultak ki és részben napjainkir fennmaradtak. Különösen nevezetes a Binchei-farsang. Az alakoskodókat itt Gillenek nevezik. Sapkájukat strucctollak, virágok, szalagok diszitik. Az alakoskodók kosarakból gyümölcsöket dobálnak a nép közé. A téli napforduló körüli időszakon és a farsangon kivül fontos alkalma a mágikus-mitikus játékoknak május hava is. Ilyenkor sok európai népnél kultikus jegyespár jelenik meg (májusi király-királynő, pünkösdi királyok és királynők). A május ünnepkörnek feltűnő a szekszuális - erotikus jellege, ugyanakkor sok európai országban boszorkányos jellege is van e hónapnak (Walpurgis - éj). A május hónap igen régtől fogva a dramatikus alakoskodás egyik fő dátuma. Észak-Európában, ahol a tavasz később ér kezik, a májusi dramatikus szokások áttevődhetnek Szent Iván ünnepére, a nyári napforduló dátumára is. A mágikus - mitikus játékok helyenként a nyilt allegóriába fordulnak át. Már a tél-nyár küzdelem is, melyről szóltunk, megtette az utat a mágikus alakoskodástól az allegorikus szórakoztató játék felé. Ugyanezt mondhatjuk a hónapok vetélkedését bemutató olasz népjátékről is, amely már a reneszánsz irodalomban is felbukkan. Akárcsak a tél-nyár harcát szinre hozó tipusban, itt is a hónapok fitogtatják ajándékaikat s a téli hőnapok fenyegetően viselkednek. A hónapok megszemélyesitői egymás után szinre lépnek, elmondják versikéjüket és ajándékokat is hoznak: április hónap kis madárkákat röpit útnak, augusztus tyúkot hoz tarsolyában, október hónap szőlővel kinálja a nézőket. Ezzel a mágikus - mitikus játékok utolsó fejlődési szakaszához értünk el.