Dömötör Tekla: A népi színjátszás Európában (Színházi tanulmányok 16., Budapest, 1966)

Történemi játékok

lamely eredetileg epikus, prózai vagy verses alkotást, minden különösebb átdolgozás nélkül, valójában az epikus mü szerepekre osztott előadásáról van szó. A XIX-XX. század történelmi népjátéka tárgyát gyakran, valamely régebbi, ponyvára került költői miiből meriti. Elsősorban a barokk iskola dráma és a széphistóriák, nyomtatásban megjelent lovagregények képezték sok népi történeti játék tárgyát. Máskor az "irodalmi" drámát dolgozták át a népi Ízlésnek megfelelően. Valódi drámai összeütközésről tehát elsősorban azoknál a játékoknál beszélhetünk, amelyeknek középpontjában az igazi népi hősök állnak. A második csoportnál inkább a történet érdekessége, regényessége, egzotikuma az, amely a nézők tetszését megnyeri, figyelmüket felkelti. Az igazi történeti népdrámák közé számithatjuk például a Teli Vilmos-játékokat. A legrégebbi Teli-játékok 1511-12-ben jelentkeznek. A játékok keletkezését megelőzi a történeti mondaalakulás, amely - a műfaj öntörvényeinek megfelelően - régebbi mondai motívumokat is magába olvaszt. (Igy például a mesterlövész történetét, akit a zsarnok uralkodó arra kényszerit, hogy gyermeke fejéről lője le az almát, a XIII. századi izlandi hagyomány is ismeri.) A Teli - játékok tárgya már eleve magába foglalta a drámai összeütközés lehetőségét, és a nép igazságérzetének megfelelő kimenetelt. A XVIXVIII. században a népi és irodalmi feldolgozások egymást követik. 1540ből Jacob Ruof nagy Teli-játékát ismerjük. Később a francia Svájc francia Teli-szöveget alakított ki magának, hogy ne maradjon el a német ajkú lakosság mögött. A népi és félnépi, reneszánsz és barokk szövegek nyomán irta meg Schiller a maga Teli-drámáját. A XIX. században Gottfried Keller irta le Zöld Henrik cimü regényében e hazafias ünnepi Teli-játékok előadásmódját és hatását. A nemzeti emlékünnepek megüléséhez emberemlékezet óta hozzátartoznak a kosztümös felvonulások, történeti élőképek s e keretbe kitűnően illeszkednek a szabadtéri Teli-játékok. Az ilyen valódi történeti játékok - a történeti hősök szerepeltetésével - igen nagy integráló hatást fejte nek ki a közösségre, büszkeséget keltenek bennük saját történeti múltjuk iránt. Más formában jelentkeznek az un. betyár-drámák. A feudális történelmi viszonyok Angliában, a középkorban hozták létre a nemzeti függetlenségért és ugyanakkor a köznépért küzdő, dölyfös urakkal és papokkal szembeszálló Robin Hood alakját, akinek tetteit nemcsak balladák örökítették meg, hanem a pünkösdi játékok is szinre hozták. A jő betyár Közép- és Kelet-Európában, a népi színjátékban, egy későbbi időpontban (XVIII. század) jelentkezik. Ennek a részben irodalmi eredetű népies rablőromantikának egyik hőse Rinaldo Rinaldini, aki a német-osztrák és az olasz népi szinpadon egyaránt népszerű, éppúgy, mint más, hasonló hangulatú romantikus betyár-történetek hőse.