Dömötör Tekla: A népi színjátszás Európában (Színházi tanulmányok 16., Budapest, 1966)

Maszkok

tikus táncaiban. Nyugodtan állithatjuk, hogy az északi földrészek legősibb állat-maszktipus ával állunk itt szemben. Éppen ezért a kutatók jő része feltételezi, hogy a regös énekek előadói is valaha szarvas álarcot hordtak. Mégis, meg kell jegyeznünk, hogy a szarvas alakoskodás a mai Európában ritka. Legtisztább alakjában Angliában maradt fenn, ahol a mai napig is találunk szarvas aggancsokat viselő alakoskodókat. (Abbots Bromley Horn Dancers) A mai Európa legelterjedtebb állatmaszkja lő alakú. Több tipusa van ennek a maszknak. Az elsőben az alakoskodó kivájt teknőt erősit magára és ennek a segítségével egy személyben testesiti meg a lovat és lovasát. A másik formában három lábu lő szerepel, az alakoskodót lepel borítja, kezében botot tart, amely lófejben végződik. Ez a tipus nemcsak a ló nevet viselheti, hanem a kecskét és más állatokat is ugyanezzel a maszktipussal személyesitik meg. Négy lábu lovat két letakart alakoskodó segítségével lehet előállitani, ugyan ez a maszktipus a törököknél a teve nevet is viselheti. Végül a vesszőparipa segítségével is ábrázolhatják a lovat és lovasát. Említettük már, hogy ugyanolyan módon lehet nemcsak a lovat, hanem más hagyományos állatmaszkokat létrehozni; néha a kifaragott állatfejek különbözők, máskor azonban csak a név változik. Romániában hasonló módon jelenik meg a Brezaja, Capra, vagy Turca. Ugyanennek az alaknak neve a lengyeleknél Tur, vagyis a már kipusztult európai bölénnyel azono sitják. Az északi országokban hasonló módon ábrázolják a karácsonyi bakot. A faragott állatfejek gyakran mozgatható álkapoccsal készülnek. A mai Európa másik népszerű állatmaszkja a medve. Kifordított szőrű bundával, vagy szalmaruházat segítségével szokták szinre hozni. Végül hasonlóan elterjedt állatmaszk a gólya, vagy más nevű madár. Az alakoskodót lepedővel takarják le, kezében tartja az állatfejet, mely többnyire mozgatni is tudja csőrét. Az állatalakoknak hagyományos kis érői is vannak, akiket Angliától egészen a Balkánig megtalálunk. Értelmezésükre sok kísérlet történt, melyek azonban nem teljesen megnyugtatóak. Ide tartozik a menyasszony és vőlegény (többnyire pólyásbabával), az öregasszony a seprővel és az orvos, valamint a Bolond. E valódi állatalakokon kivül mesés szörnylények is előfordulnak állatalakban. Ide tartozik a dél-franciaországi Tarasque sárkánykígyó, amelyet már említettünk, mint olyan konstrukciót, amely morfológiailag szobornak tekinthető, funkciójában azonban maszk. Ide tartoznak a sárkányok, griffek és más állat alakú szörnymaszkok is, melyekkel Szent György vagy más szentek vivják csatájukat. Ember alakú maszkok a mai európai népi alakoskodásban többnyire farsangkor jelentkeznek. Valójában ezeknek jórésze is valaha démonikus lényeket jelenített meg, de az évszázadok során antropomorfizálódtak, az egykori szellemekből Bolondok lettek. Öltözetükre jellemző a fából, vagy