Dömötör Tekla: A népi színjátszás Európában (Színházi tanulmányok 16., Budapest, 1966)

Maszkok

bőrből, rongyból készitett ijesztő, nevetséges, vagy "szép" álarc, melyet ujabban üzletben vásárolható groteszk papírmasé álarccal váltanak fel. Dél- és Kelet-Európában gyakori a kifordított szőrös bunda használata. Jellemző a csengők, kolompok használata, övön és minden elképzelhető más helyen. A felhasznált dekorativ elemek közt szerepelnek a művirágok, szalagok, tollak és tükrök. E farsangi ember alakú alakoskodók a németalföldi és észak-franciaországi hushagyőkeddi ünnepeken nagy tömegben vonulnak fel. (Gilles, Chinels) Történetileg kialakult kosztümjük sokféle korizlés emlékét viseli. Megemlékezhetünk a már késő római szini tradícióból is ismert Centuncullusról, akinek ruhája sokféle szinü rongydarabból állott. E ruha emlékét őrzik a különböző szinü elemekből összeállított Bolond -kosztümök, a Harlekin - ruha stb. Az ember alakú hagyományos maszkokat néha "szép és "csúnya" csoportokra osztják. A hagyományos maszkok egy harmadik csoportja fantázialényeket ábrázol, amelyek sem ember, sem állat alakokra nem emlékeztetnek. E maszkok nem különíthetők el élesen az előbbi csoportoktól, hiszen az ember, vagy állat alakú maszkos alakoskodók sem valóságos embereket vagy állatokat jelenítenek meg, hanem ember, vagy állat alakú démoni lényeket. Kivételt ott találunk, ha a népszokás már elvesztette régi mágikus jellegét és démoni maszkból valódi színjátszó maszkká vált. Itt is azonban a történeti rétegekbe alászállva, gyakran megtalálhatjuk az eredeti természetfeletti réteget és még a bohócok vigyorgó álarca mögött is könnyen felfedezhetjük a népi emlékezetben még elevenen élő démonikus lényeket. Ilyen átmeneti lény pl. a vadember, félig ember alakú, félig a fantázia szülötte. A késő középkorbanlesz divatossá és nemcsak a városi és falusi alakoskodásban tűnik fel, hanem a képzőművészeti ábrázolások egyik kedvelt témája is. E szőrös, ijesztő, máskor lombokba burkolt alak megjelenése emlékeztet az ördögmaszkokra is. Spanyolországban és Portugáliában épp ugy, mint az Alpesekben ma is kedvelt ez a maszktipus. Az e csoportba tartozó maszkok többnyire természetfölötti lényeket akarnak szinre hozni. Ilyen a Közép-Európában karácsony és újév táján feltűnő démonikus öregasszony. (Luca, Holle, Perhta) Ilyenek a Balkánon görög, török, bulgár területen megjelenő démoni lények. (Kallikanzaroi) Közép - és Dél - Európa férfi vagy nőalakban megjelenő jellegzetes maszkfigurája a zöld lombokba burkolt, vagy zöld állványba rejtett alakos kodő, akit vizzel öntöznek, hogy segítségével esőt varázsoljanak. (Dodola, Perperuna, Zöld György, Pünkösdi király.) Leopold Schmidt ezt a tipust növényi maszknak fogja fel. Az eddig felsorolt maszkok (és még sok más, amelyről nem szóltunk, mint például a Dél - Itáliában megjelenő "fehér szellem") többnyire szellemlényeket személyesítenek meg. Nem tartoznak e mágikus -démoni kus réteghez, de szintén egész Európában megtalálhatóak az olyan alakok, amelyeket jellegzetes ruházatuk tesz alkalmassá arra, hogy hagyományos