Hermann István: A modern színpad (Színházi tanulmányok 15., Budapest, 1966)

IX. fejezet. Az epikus színház, mint a szocialista szinpad egyik lehetősége

szituációról van szó, amelyben létrejött az az érdekes jelenség, hogy már elidegenedett, illetve az elidegenedés bizonyosfajta történelmi feladatokkal adott viszonylatában teljesen el nem idegenedett emberek kerültek szembe. A fasizmus tehát nem elsősorban a brechti dramaturgiának egyik vagy másik vonását tette aktuálissá, hanem azt az emberszemléletet, az embernek és az emberi tevékenységnek azt a felfogását,amely Brecht korábbi müveiben is vezető elvként szerepelt.A fasizmus fölléptével és különösen uralomra kerülésével a fasizmustól befolyásolt emberek vagy éppenséggel a fasiszták mint elidegenedett emberek kerültek a szinpadra, és Thomas Mann kifejezése szerint "moralisch gute Zeit", vagyis erkölcsileg tisztázott helyzet jött létre azok számára,akik a fasizmussal igy vagy amúgy szembenálltak. Brecht világosan felismeri, hogy a fasizmus esetében az emberi magnak, az emberség gyökerének elpusztításáról vagy el nem pusztításáról van szó. A fasizmusnak és csak a fasizmusnak fellépése teremtett tehát egy - képes kifejezéssel szólva - polarizált világszinpadot. Ettől kezdve minden kérdés csupán poláris kérdésként vetődhetett fel. Vagy a fasizmus vagy a demokrácia,vagy nyilt, tudatos, illetve féltudatos embertelenség, vagy egészen tudatos emberség, s ezeket a vagy-vagyokat még tovább folytathatnánk. Ebben a vonatkozásban aztán az elidegenités! elmélet egészen különleges jelentőségre tesz szert.A fasizmus idején ugyanis az egyik oldalon, a fasizmus oldalán valóban semmiféle jogosultság nem áll; ettől a helyzettől valóban elidegenithet a szinpad. Ha a régi nagy drámákat tekintjük, bármennyire ellenszenvessé válnak is a számunkra bizonyos hősök, azért a velük kapcsolatos emocionális magatartásunkban a sajnálat s egy bizonyos együttérzésforma csaknem minden esetben belejátszik. Shylock uzsorássága és kegyetlensége ugyan megdöbbentő, de a lányát vesztett apa, a megvetett és mindig kigúnyolt ember fájdalma szin- 197 -