Hermann István: A modern színpad (Színházi tanulmányok 15., Budapest, 1966)

I. fejezet. A maszk és gesztus jelentéstana

Elméletileg az egzisztenciáitilozófia számára az átmenet viszonylag könnyű, de annál nehezebb ugyanez a szinpad számára. A szinpadnak válságon kell átesnie ahhoz,hogy a konkrét és kézzelfogható "angoisse" helyett a sokkal absztraktabb, de ugyanakkor általánosabb aggódás érzésre apellálhasson. Mindezek a problémák természetesen megmutatkoznak a filozófiai fejlődésben is, de gondolatmenetünk most lehetetlenné teszi, hogy ennek a folyamatnak a filozófiai vonatkozására is kitérjünk. Számunkra a legfontosabb az,hogy ezen a konkrét példán is lássuk, mennyire az általános és különös világ-, illetve nemzeti helyzet befolyásol olyanfajta életérzéseket, melyek a szinjáték atmoszférikus alapját meghatározzák. Ugyanezt támaszthatnók alá a felszabadulás utáni fejlődés nyomán természetesen magyar vagy lengyel példákkal is. Az általános atmoszféra annyira meghatározó jellegű, hogy egy-egy szinpadi mozzanat egy bizonyos atmoszférában egészen más jelentéstartalmak hordozója lehet, mint más időszakokban. De ugyanez az oka annak is, hogy a különböző szinházak vendégjátékai, noha mint kuriózumok nagy hatást érnek el más országokban is, még a szinjátszó társulat nyelvét ismerő emberek számára sem jelentenek olyan nagy élményt,mint a hazai társulatok előadásai. Ha lehet, igyekszünk ezeket a megállapításokat egy-két példával illusztrálni. Mindenki, aki az előadáson résztvett, emlékezni fog, hogy 1956-ban a III. Richár

d előadásár azok a szavak, melyeket az irnok /Baló Elemér játszotta/ Hastings sorsáról mond el, milyen nem várt hatást váltottak ki. A szinész, mikor a vastag csalásról, valamint arról beszélt, hogy az emberekben nincs merészség fölfedni az egészen nyilvánvaló hazugságokat, szinte egészen véletlenül a közönség felé fordult. Egy véletlen karmozdulat az egyik előadáson olyan döbbenetes hatást váltott ki,hogy emlékezetem szerint ezek - 32 -