Almási Miklós: Színházi dramaturgia (Színházi tanulmányok 14., Budapest, 1966)

II. A HÉTKÖZNAPI ÉLET DRAMATURGIÁJA: A MEGJELENÍTÉS ESZKÖZEINEK EREDETE - 3. A lélek klaviatúrája

tust tul messzire akarják kilovagolni. Arról már nem is szólunk, hogy a hatás tuljátszása még azt a minimális tar­talmat is elfedi, ami ezekben a játékokban hatni tudna.) Mindenütt azt látjuk, hogy a "tudattalanul" ható szerkezetek formális hatásukkal váltják ki a néző reakció­it: ezek szülik a "hatást" a néző hangulatának és érzel­meinek váltakozását, sokszor függetlenül a látható törté­nés tartalmától. Legalábbis: a pszichológiai mechanizmusok szintjén még nem dönthető el, hogy a tartalom, vagy a ha­tásos forma hozta-e lázba a közönséget. Mert a néző nem veheti észre, hogy a szinpad csupán lelki billentyűinek egyikét-másikát üti le, s ezzel váltja ki kedélyének, tu­datának egy-egy reakcióját. Mert talán a legalapvetőbb dramaturgiai szabály, hogy a színpadnak fel kell használ­nia a "tudattalan" reflexek hatáslehetőségeit, de el is kell rejtenie ennek nasználatát a néző elől.. Ugy kell be­folyásolnia a publikumot, hogy az ne vegyen észre ebből semmit és órzelmi-tudatbeli élményeit a látott történet hatásának tulajdonítsa. Ennek a tudattalan hatásna k - véleményem szerint ­két magyarázata lehetséges. Az egyik : bizonyos impulzusok az ember veleszületett fiziológiai reakciójával kapcsolód­nak egybe. Nem tanuljuk őket, hanem az érzéklés-észlelés sajátságai (irradiáció pl.). Erre épül azonban egy másik sajátsága: a társadalmi praxis. Az ember gyermekkorától kezdve bizonyos összefüggéseket, nem tudatos reflexeket épit rá erre az érzékelési képességre. Igy pl. a piroe mindig is a pompa, a hatalom, a harc, a vér stb. "szimbó­luma" volt, mig a zöld a természeté, a nyugalomé stb. Igy használja a társadalmi tudat és gyakorlat, s az ember ezt a szimbólumrendszert, egyszerűen már nem is tudatával ér­zékeli, valamikor a tanulás kezdetén ezek az összefüggések talán tudatosan is éltek. De azzal, hogy természetessé váltak,hogy milliószor találkoztunk velük és mindig ugyan­így - lassanként lesüllyedtek a "nem észlelt", a tudatta­- 71 -

Next

/
Thumbnails
Contents