Almási Miklós: Színházi dramaturgia (Színházi tanulmányok 14., Budapest, 1966)

II. A HÉTKÖZNAPI ÉLET DRAMATURGIÁJA: A MEGJELENÍTÉS ESZKÖZEINEK EREDETE - 3. A lélek klaviatúrája

Ian rétegekbe. Ezt azonban nem irracionális adottságként, hanem ugy kell értenünk, hogy az élet legegyszerűbb axiómái és jelei a cselekvés természetes útjelzőivé váltak, nem kell rájuk figyelnünk, ők maguk mint pszichológiai hatások éreztetik erejüket. így van ez a hanghangszinek és hangszerek esetében is. Hogy a fanfár a hatalom és pompa kifejezője, ez a feudalizmus udvari pompájával - bevonulás, koronázási stb. - ceremóniáival alakul ki, itt kapcsolódik össze a jel és jelzett jelenség, majd innen kerül bele a nem-ceremonikus zenébe is. Később már ez az összefüggés egyszerűen tudattalan érzelmi reakció: meghalljuk a fanfár hangját és elfog az emelkedettség érzése. Ha pl. egy japán vagy kinai hallgatja ezt a zenét nem hallja ki belőle ezt a "pompát", mert náluk, az ő történelmükben más hanghatásokkal kapcsolódtak össze ezek a társadalmi jelek. Csupán akkor fogja érezni ezeket a hatásokat, ha hosszú idő alatt megtanulja, elsajátitja a mi zenei konvenciónkat - azaz történelmi multunk társadalmi összefüggéseinek hangzásbeli rövidítéseit, szimbólumait. Mikor tehát a színpadképet egy-egy reflektorfény átszinezi, akkor ez,mint hatás, észrevétlenül formálja a néző érzelmeit: mindjárt mást érez, sőt gyakran mást is lát a szinen, mint a fényváltás előtt. Ez a spontán, sőt automatikus reakció azáltal következik be, hogy a fényváltás megnyomta azt a tudatalatti, társadalmilag kialakított reflexgombot, amely ezt az érzelmi hatást kiváltja. A bonyolultabb érzelmi hatásoknál is ilyen reflexekkel van dolgunk. Gondoljunk a sláger által terjesztett érzelmi klisék kialakulására! A gépi kultura, a rádió, a hanglemez, a tv, a szórakozóhelyek megafonjai szinte ezer oldalról ugyanezt a hangzást és érzelmi reakcióit sulykoljá

k az emberbe: kondicionálják egy bizonyos érzelmi beállítottságra, és ettől a reflexkiépitéstől szinte lehetetleiség szabadulni. Ha nem is figyelünk oáa, ha nem is élvezzük - részünkké válik, befészkeli magát tudatunkba:, ér- 72 -