Almási Miklós: Színházi dramaturgia (Színházi tanulmányok 14., Budapest, 1966)

II. A HÉTKÖZNAPI ÉLET DRAMATURGIÁJA: A MEGJELENÍTÉS ESZKÖZEINEK EREDETE - 2. A befolyásolás művészete

dráma, mely a nézőt mindvégig ebben a vitában tudja tartani, mely a reménynek ujabb és ujabb impulzusait adja, miközben a cselekmény fonala ujabb és ujabb érveket dob a tudat serpenyőjébe. Igy a néző a félelem és remény vitájában "tanulja meg" a történelmi tragédia objektiv igazságát. Végülis: a félelem és a remény érzelmei is abból az impulzusból nőnek ki, hogy a néző valamiképpen befolyásolni akarja az előtte történő cselekményt, és ugyanakkor tudj

a, hogy ez lehetetlen. A változtatni akarás és a tehetetlenség érzésének ellentmondásából táplálkozik a nézőtér egész érzelmi készlete, részvételének illúziója, Ítélkező képessége, megrendülése, felfokozott izgalma - a félelem és remény ezeknek a reakcióknak egyik legalapvetőbb pólusa. 2. A befolyásolás művészete Az ember nemcsak a valóság "tárgyi" ellenállásával kerül szembe. A legigazabb, sőt legegyszerűbb célokat sem tudjuk megvalósítani, ha nem vesszük számitásba azt az emberi, társadalmi közeget, melynek segitségére szükségünk van. Előbb ezt a segitséget kell megnyernünk, vagy legalábbis semlegességót kell biztositanunk,s csak aztán foghatunk hozzá tulajdonképpeni cselekvésükhöz. S itt már széles tere nyílik az egyén

i pszichológiai képességeknek: azt a társadalmi közeget át kell törni, de ez a közeg mindig "egyes emberekből" áll, akiket igy vagy ugy a mi eszközeinkk

é kell tennünk. S ez az egyik embernek sikerül mert alkalmas modorral, taktikával, ellenállhatatlan temperamentummal rendelkezik - a másiknak nem sikerül, mert képtelen emberi hangot találni a többiekkel szemben, akiktől szándékai megvalósulása függ. Ez a pszichológiai társadalmi közeg, a befolyásolás, az emberek kezelése (manipulálása) a társadalmi cselekvés elementáris ténye. Ellene szól látszólag az a tény, hogy minden jól rendezett - 55 -