Almási Miklós: Színházi dramaturgia (Színházi tanulmányok 14., Budapest, 1966)

II. A HÉTKÖZNAPI ÉLET DRAMATURGIÁJA: A MEGJELENÍTÉS ESZKÖZEINEK EREDETE - 1. Az érzelmi cselekvés és a cselekvés érzelmei (A feszültség)

lág folyását, voltaképpen már kikerülése, egyfajta cselekvő levezetése a feszültségnek. Ezekben az esetekben az ember a felhalmozott és közvetlenül tehetetlenségre itélt cselekvési energiát érzelmiekké transzformálja és mint ilyeneket használja újra cselekvésre: a mágikus-vallási cselekvés képzeleti formáira. A későbbi kulturális fejlődés során ébrednek tudatára, sőt ami még fontosabb, érzelmileg is átélik, hogy ez a drukkoló, érzelmi "segitség" tehetetlen a valóság öntörvényű objektivitásával szemben. 5 ekkor az objektivitás keménységének, öntörvényüségének érzelmi átélésekor - mely egy hosszú civilizációs-kulturális fejlődés antropológiai-pszichológiai eredménye - születik meg az az ellentmondásos érzelem, melyet feszültségnek nevezünk, s melyben a befolyásoló szándé

k és a tehetetlenseg érzés

e együtt és egyszerre működik. Itt már nem tudjuk képzeletbeli-érzelmi cselekvésre átforditani ezt az energiát, mint a mágikus cselekvésekben; csupán várakozásra vagyunk karhoztatva, és ezzel a feszültség érzése még elviselhetetlenebb és erősebb lesz. Az objektivitás átérzése és a fordulatokat befolyásolni akaró remén

y egyensúlya azonban csupán pszichológiai követelmény: minden kor, a maga történelmi lehetőségeinek megfelelően másképp és másképp boritja fel ezt az egyensúlyt és teremti meg a kettő egymáshoz való viszonyát.Gondoljunk csupán a XX. századi polgár magatartásának változására: a századvég későromantikus, illúziókban és vágyakban merengő magatartását mint váltotta fel az első világháború idejére a fásultság és beletörődés attitűdje: vagyis mint került előtérbe az objektivitás változtathatatlan uralmának egyre fokozottabb érzelmi elismerése, és mint nőtt ez az érzelmi beállítottság napjainkig egészen vegletes méretekig. Az elidegenedett ember már mindent csupán a külső hatalmaktól, a "láthatatlan kéz" döntésétől var és remei, nem hisz már abban, hogy érzelmeivel bármiként is befolyásolni tudná a valóságot. Ugyanakkor egy óv-