Almási Miklós: Színházi dramaturgia (Színházi tanulmányok 14., Budapest, 1966)

I. A DRÁMAISÁG PARADOXONJAI

gén összehúzzák a függönyt, és igy jelezzék a két egymástól elválasztott rész között eltelt időt (1 órát vagy 2 hónapot). Egyfolytában kellett játszaniok, mert a szini illúzió minimuma - az állandóan látható cselekmény és szinész - ezt igy kívánta.A függöny megjelenése tette lehetővé a többjelenetes, időbelileg felbontható játékmódot, és vele a több fonalas cselekményt (fő és mellékcselekmény). A kétféle dramaturgiai elv a kétféle szinhá

z lehetőségéből, konvenciójából következett. Ha nem is értünk egészen egyet Hevesi megjegyzésével, hiszen a görög szinház sem ragaszkodott az idő egységéhez, és Arisztotelész sem fogalmazta meg ezt a szabályt abban a kizárólagosságában, ahogy ezt később használták, ez az összefüggés mégis fennáll. A mindenkori szinházi-szinpadi lehetőség megadja a dramaturgiai lehetőségek legelvontabb körét, és további dramaturgiai szabályok csupán ezen belül valósithatók meg. De tegyük hozzá azonnal, hogy a szabályok kikristályosodása egyúttal elszakadásukat is jelzi létrejöttük forrásától; önálló művészi elvekk

é - és nem színpadtechnikai fogásokká - válnak. Igy pl» a shakespeare-i jelenetezés elképzelhetetlen ennek a két áramkörnek, e két áramiránynak egysége nélkül.A dráma, mint műfaj egyaránt lecsapódása az élő szinház kinálta lehetőségeknek, a közönség kon^aVtns diktálta hatáseszközöknek és az életanyag követelte megjelenítési formáknak. Végső soron persze érthető ez az egység: a közönség is abban a társadalomban él, amelyben az életanyag születik. Mégis a gyakorlat azt mutatja, hogy a szinház és a dráma betegségei ott jelentkeznek, ahol ez a kettős, egymást erősitő áramkör széthullik, ahol a szinház is, dráma is, a publikum is önmagának él és fejlődik, vagy csupán részházasságokra lép, mint a drámai szinház és teátrális szinház ellentétében. Kissé sokáig időztünk a drámaiság síkjainak vázlatánál. Azért láttuk ennek szükségét, mert manapság a "dramaturgia" kifejezés csupán a szinpadi alkalmazás tudománya - 34 -