Almási Miklós: Színházi dramaturgia (Színházi tanulmányok 14., Budapest, 1966)

I. A DRÁMAISÁG PARADOXONJAI

gyasztásának "árucikke" volt, és mind a mai napig az is maradt. A pletyka, melyben a torz forma alatt ott lapul a másik iránti érdeklődés, ellenségesség vagy rokonszenv, a hétköznapi életben mind a mai napig őrzi ezt a fogyasztási cikk jelleget. Az un. drámai életténye

k tehát eleve csupán a másik ember számára, a néző, felfedező ember számára léteznek mint dráma

i élettények. Aki átéli, elszenvedi, annak ez az élet valósága, a megoldandó feladat - tehát nincs meg benne az a distanci

a, az a távolság, mely a drámaiság átéléséhe

z kell. A drámaiság egyik fontos mozzanata, hogy "velem is megtörténhet", hogy "rólam szól a mese", de nem a valóságban, hanem csupán lehetőség formájába

n.Ez a lehetőség azonban csupán a másik ember számára adott, aki nem vesz részt ebben a sorsban ténylegesen, csupán mint érzelmi szemléletbeli résztvevő áll vele szemben. A néző az

takl realizálja a drámai élettényekben rejtőző drámaiságot^enne alakul ki a drámai élmény, rajta kivül nincs is drámaiság

. Tehát: a drámaiság voltaképpen bizonyos élettények kisugárzása, a nézőben keltett hatás

a, egyfajta sajátos esztétikai viszony az esemény és a néző közöt

t, amelyben az élettartalmak, következmények, etikai és érzelmi rezonanciák művészi élménnyé nőhetnek a publikumban. Olyan következtetések születnek ebben a viszonyban, melyet a cselekvésben elfogult ember nem élhet át, mert erre nem jut ideje, lelki ereje - mert mással van elfoglalva. A drámai műfaj és a szinház megértésének punctum saliense, hogy a drámaiság a néző, és a nézők tömeg

e számára létezik - s egy-egy esemény,fordulat hatással va

n az azt látó és megértő emberekre. Ez a "hatással van" egyelőre még csupán az élettény és a néző elemi viszonya. De már benne rejlik a dramaturgia két eleme: 1. mennél drámaibb az élettény, annál erősebb a hatása, 2. mennél jobban "tálalják", "láttatják", az eseményt, annál mélyebb, sokrétűbb a hatás. - 28 -