Almási Miklós: Színházi dramaturgia (Színházi tanulmányok 14., Budapest, 1966)
I. A DRÁMAISÁG PARADOXONJAI
lágos.hogy az Arisztotelész által is emiitett sorsforduló, mint élettény, önmagában is drámai hatású. Lear király máról holnapra koldus lesz, életének változása talán az akKori világ két pólusát fogja át. Ez az önmagából kiforduló élet nyilván drámai. Miért kell ezt a történetet ugy felépiteni, hogy hatáso s legyen? Nem elég megrenditő a tény, a történet maga? Megintcsak nai v kérdéseket teszünk fel, hogy az alapokhoz mehessünk vissza. A középiskolában igy felelnének erre: azért kell ezt a történetet a dramaturgia szabályai szerint felépiteni, mert a műfaj igy követeli. De sajnos, a szinházi világ elméleti okoskodásai sem tudnak kilépni ebből a hamis körből. Mert ha a gonoszkodó tanuló esetleg azt is megkérdezi, hogy miért kivánja igy a műfaj, miért nem kivánja másképp, akkor már baj van a válasszal. A naiv kérdőjelek mögött reális problémákra vadásztunk. S a válasz, a megoldás ugy hangzana, hogy önmagában vett drámaiság ninc s. A drámaiság eleve a néző és a cselekvő-szenvedő alak társadalmi-pszichológiai kapcsolatá t jelenti, egy-egy sors kibontakozását a társadalmi nyilvánosság előtt. Egy ember, a maga elszigeteltségében fájdalmasan éli át saját sorsának rosszrafordulását, de számár a ez a fordulat nem drámai - csupán kinos, kegyetlen, megoldandó, elviselendő sors. A magányos hajótörött, aki a luxushajóról vetődik a kis szigetre, önmaga számár a nem drámai figura. Csupán mások számára lehet az, akkor is csak ugy, ha sorsa valamiképpen közérdekű, ha életének megbicsaklásában mások önmagukra ismerhetnek, ha sorsában a társadalom valamiképpen önmagát láthatja. A dráma, nagyon kevés rokonával egyetemben, társadalm i alakzat, azon a tényen alapszik, hogy az ember "zoon politikon", társadalmi lény, hogy tehát társaiban önkénytelenül is saját magát látja, akár ellenfélként, akár kikerülendő sorsként, akár tanulságként, akár rokonlélekként. A másik ember sors a, még mielőtt a Iráma megszületett volna, a társadalmi ember szellemi fo- 27 -
