Almási Miklós: Színházi dramaturgia (Színházi tanulmányok 14., Budapest, 1966)

VII. A SZÍNPADI LÁTSZAT VALÓSÁGA

itt épp a különbség átélésében érezte volna a szini látszatvilág valóságát: rájött volna, bogy a sok felületes párhuzam mögött milyen döntő ellentét áll a két forradalmár tragédiája között és a saját történelmének képe kép más tartalmú igazsága állt volna jót a szinen látható történelmi látszatkép igazságáért. A szini látszat tehát egy kerülőutat tesz meg a közvetlen valóságtól a valóság lényegéig: a szinész-diszlet-szinpadkép elemi valóságából olyan világot épit, amely látszólag má

s, mint a valóság, amelynek törvényei, szokásai, hősei és szenvedélyei különböznek a hétköznapok rendjétől. De ebben a különbségben, a kerülőút legtávolabbi pontján, amikor már kiépitette

v és elfogadtatta önálló világának valóságát, akkor döbbenti rá a nézőt, hogy ime, azért mégis a "te világod". A "rólad szól a mese" cselfogá

s: másról beszélek, hogy meghallgasd, hogy elviseld - a te igazságod. A szini látszat tehát paradox módon három valóságsi

k egymásra épüléséből áll. A legszűkebb valóság elem, a szinpad-szinész-kellék fizikai valósága, a legtágabb valóság-sik

r a nézőben élő koncentrált élettapasztalat, az élet, a társadalom, a történelem objektiv valósága. A szini látszat "külön világa" a közbülső sik: de ez a kép nem mérhető közvetlenül sem az élet jelenségeivel, sem a szinész-kellék közvetlen valóságáva

l. Nem cáfolhatom a szini látszatot azzal, hogy "de kérem, itt csupán Bessenyei ágál" és nem nevethetek rajta azzal, hogy az életben nincsenek orrszarvúak. Ez a három sik tehát nem ugy épül egymásra, hogy az egyik, mint cölöp tartja a másik épületét, hanem ugy, hogy mindegyiknek meg kell szűnnie a maga közvetlen valóságába

n, át kell formálódnia a szini látszat külön világának törvényei szerint, s ugyanakkor meg kell őriznie önmagát, saját dinamikáját.A szinészi transzformáció dialektikájáról már szóltunk: az "önmaga" és "más" ellentmondásáról. Az élet valóságának - 194 -