Almási Miklós: Színházi dramaturgia (Színházi tanulmányok 14., Budapest, 1966)
VII. A SZÍNPADI LÁTSZAT VALÓSÁGA
mögött kétféle valóság ál l. Az egyik valóban a szinósziszinpadi, a fizikai értelemben vett valóság: ezt a képet valóban ugy hozzák létre, a szó, a játék, a kosztüm, a festett kép stb. összmozgásaként. Csakhogy miután ez a kép kialakult,miután a néző a kész látszatvilágba beléphet, akkor e mögött a világ mögött meglátja és felfedezi az élet valóságá t, azt a mélyebb összefüggést, amelyet épp ez a látszatvilág kelt életre benne. A szini látszatot azért hiszi el a néző,mert olyan látszat ez, amelyet összes élettapasztalata eddig még nem tudatosított életismerete igazo l. A szini látszat, mint összkép, bizonyos pontokon találkozik az élet, a valóság csomópontjainak igazságával. És most már nemcsak a szinész fizikai valósága, a kosztüm és kellék tartj a ezt a szinpadi látszatképet, hanem a néző koncentrált életismerete, vagyis az élet maga. Nem ugy áll tehát a kérdés, hogy a néző a szinházban elveszti józan eszét és képes elhinni, hogy ott valóban meghalnak a szinészek. A néző a figurát hiszi e l, mert ezt a figurát két valóságréte g hordozza: a szinészi-szinpadi játék belső világának igazsága, a látszat immanens valóság a, és az élet valósága, mely igazolja az igy kapott kép igazságát. Fogalmazzuk tehát meg pontosabban a szini látszat rétegeit. Három metamorfózis tanul lehetünk. Az első réteg a szinész-kellék-szinpad fizikai valósága, az első hordozó rakéta, mely tartja az egész épitményt.Ez a közvetlen nyersanyag az előadás felépitése során átalakul, transzformálódik a szini látszat belső valóságává : a képen belül igazzá válik, ott valóban király lesz a szinész és igazi kard a vitőr. Ez a kép közvetlen formájában jócskán különbözik az élet megszokott, hétköznapi jelenségeitől: a szinpadon valóságos tündérek és régen elfelejtett királyok, héroszok járkálhatnak, olyanok, akik "nincsenek" az életben. A szinpad konvenciója, a rivalda különböző formája megteremti és védi ezt a szót- 192 -
