Almási Miklós: Színházi dramaturgia (Színházi tanulmányok 14., Budapest, 1966)
Előszó helyett - gondok: HAGYOMÁNYOS VAGY MODERN DRAMATURGIÁT?
élhető emberek nélkül nincs dráma. De ez a "hagyományos" igény mégis a legmodernebb eszközök formaruhájában realizálódik. Voltaképpen mindenütt ezt szeretnénk bizonyitani: a modern szinház csak ott tud igazán szinház és dramaturgiailag izgalmas művészi produkció lenni, ahol ezek a "földalatti" műfaji igények a legkorszerűbb vívmányokban tudnak életre kelni, és nem csupán mint divatos eszközöket használják azokat, hanem mint drámailag átlelkesitett és igy nélkülözhetetlenné tett formákat. Wilder előbb emiitett Hosszú u t.ja látszólag modern, mert időtlenül játszik az idővel, de mivel hiányzik belőle az individuális feszültségű életanyag, ez a játék csupán modern, de nem dránai. Tehát: a "hagyományos" és "modern" jelzők elvont szembeállítása nem jó,mert a legfontosabbat elfelejti:azt, hogy a dráma a társadalomból, a kollektivumból veszi meghatározott szerkezet ű életanyagát - nem mindent! - és aztán a szinház ennek a kollektivumnak adja vissza ezt a "feldolgozott" anyagot. így aztán nemcsak az életanyag szerkezete, hanem a közlés, a feldolgozás is onnan ered és oda tér vissza. A műfaj életének tehát nem véletlenül alakult ki egy bizonyos elvont "szabálygyűjteménye", melyet be kell tartani, és melyet nem szabad csupá n betartani,hanem a kor, a kollektivum szellemi, tarsadalmi Ízlésbeli fejlettségének megfelelően uj és uj alakzatban kell ujjágyurni. A betartandó szabályok rétege azonban nem a "dramaturgiai szabályok" címszava alatt található, hanem abban az eddig még oly ritkán leirt szférába n, mely a szinpad és közönség közöt t alakul ki. Azért mondjuk, hogy közöt t, mert a szinház olyan átfogó intézmény, mely a szinpadot, drámát ós közönséget foglalja magában, melyben ezek együttesen, "egymás között" alakitják ki a modern,korszerű drámát, közlésmódot és dramaturgiát. Egyik sem kizárólagos igénnyel hozza ezt maga létre: amit az iró megir, az - 15 -