Almási Miklós: Színházi dramaturgia (Színházi tanulmányok 14., Budapest, 1966)

V. NÉHÁNY SZÓ A SZCENIKÁRÓL - 1. Szinpadi és drámai tér

teszi érzékileg átélhetővé a szerelmesek és a családok között feszülő drámai erőteret. A drámai tér itt természe­tes közvetlenséggel válik szinpadi tér alkotójáva. Mindez köztudomásu, noha a modern darabokban látszólag megszűnt már a helyszin jelentősége: hic et ubique, bárho l játszód­hat - mondják a modern dramaturgiák. Meghatároznatatlan lett a színhely. Csakhogy ez a határozatlanság csupán tár­sadalmi jelentésre vonatkozik, dramaturgiai lag határozott maradt. A Godotra várvá n c. abszurd darabnak nyilván nincs társadalmilag valóságos szinhelye, de az a fa, mely a szinen áll, valóságos dramaturgiai funkciót visel (erre akarják magukat felakasztani, ennek támaszkodnak, ez a fa teszi láthatóvá a szin kietlenségét stb.). A drámai tér (egyenlőre még nem teszünk különbséget drámai és színpadi tér között) továbbá abban különbözik minden más művészet térszerkezetétől, hogy itt a helyszin jelen va n, valóságos elemeiben adott, s mint ilyen fogja körül a cselekményt. A regényben a tér csupán az olvasó képzeletében épül fel, és bizonyos fejezetekben teljesen el is tűnhet: belső monológok, lélekrajzok, intim beszél­getések esetében a konkrét helyszin nemcsak közömbös, ha­nem az olvasó élményeiben - mint ahogy a szereplők tevé­kenységében nincs is jelen. Mondjuk Dosztojevszkij Bűn és bünhődésébe n a gyilkosság szinhelye, a régi bérkaszárnya lépcsőháza, a lakás elrendezése fontps, mivel a nyomozás során ennek fontos szerepe lesz. De a többi szinhelyek ­utcák, melyeken Raszkolnyikov lázasan bolyong, sötét laká­sok, lebujok - csupán elmosódó keretei a hős belső életé­ne k, mely a gyilkosság után a regény legfontosabb szinte­re. A drámában a szinhely ilyen eltűnése lehetetlen: akkor is jelen van, ha a sötétbe borult szÍnpadon egy "köpf" megvilágítás kiemeli a hőst környezetéből, és homály ta­karja a díszleteket. Sőt drámailag az a tér is jelen van, amely éppen nem látható, mert kivül esik a színfalakon. Amikor a Sirály - 149 -

Next

/
Thumbnails
Contents