Almási Miklós: Színházi dramaturgia (Színházi tanulmányok 14., Budapest, 1966)
V. NÉHÁNY SZÓ A SZCENIKÁRÓL - 1. Szinpadi és drámai tér
teszi érzékileg átélhetővé a szerelmesek és a családok között feszülő drámai erőteret. A drámai tér itt természetes közvetlenséggel válik szinpadi tér alkotójáva. Mindez köztudomásu, noha a modern darabokban látszólag megszűnt már a helyszin jelentősége: hic et ubique, bárho l játszódhat - mondják a modern dramaturgiák. Meghatároznatatlan lett a színhely. Csakhogy ez a határozatlanság csupán társadalmi jelentésre vonatkozik, dramaturgiai lag határozott maradt. A Godotra várvá n c. abszurd darabnak nyilván nincs társadalmilag valóságos szinhelye, de az a fa, mely a szinen áll, valóságos dramaturgiai funkciót visel (erre akarják magukat felakasztani, ennek támaszkodnak, ez a fa teszi láthatóvá a szin kietlenségét stb.). A drámai tér (egyenlőre még nem teszünk különbséget drámai és színpadi tér között) továbbá abban különbözik minden más művészet térszerkezetétől, hogy itt a helyszin jelen va n, valóságos elemeiben adott, s mint ilyen fogja körül a cselekményt. A regényben a tér csupán az olvasó képzeletében épül fel, és bizonyos fejezetekben teljesen el is tűnhet: belső monológok, lélekrajzok, intim beszélgetések esetében a konkrét helyszin nemcsak közömbös, hanem az olvasó élményeiben - mint ahogy a szereplők tevékenységében nincs is jelen. Mondjuk Dosztojevszkij Bűn és bünhődésébe n a gyilkosság szinhelye, a régi bérkaszárnya lépcsőháza, a lakás elrendezése fontps, mivel a nyomozás során ennek fontos szerepe lesz. De a többi szinhelyek utcák, melyeken Raszkolnyikov lázasan bolyong, sötét lakások, lebujok - csupán elmosódó keretei a hős belső életéne k, mely a gyilkosság után a regény legfontosabb szintere. A drámában a szinhely ilyen eltűnése lehetetlen: akkor is jelen van, ha a sötétbe borult szÍnpadon egy "köpf" megvilágítás kiemeli a hőst környezetéből, és homály takarja a díszleteket. Sőt drámailag az a tér is jelen van, amely éppen nem látható, mert kivül esik a színfalakon. Amikor a Sirály - 149 -