Sz. Szántó Judit: Korunk drámai formái (Színházi tanulmányok 13., Budapest, 1966)

III. Kísérletek a drámai forma kiszélesítésére: epikus és lírai törekvések a mai drámában

temet magába (Beckett: Boldog napok

), a szomszédos szobában burjánzó, egyre növekedő holttest (Ionesco: Amédée avagy Hogyan szabaduljunk meg tőle

), a bútorokkal egyre jobban telezsuf olódó szoba (Ionesco: Az uj lakó

) -, a vendégváró székek tömkelege, amelyekre soha nem ül le senki (Ionesco: Székek

), a földszinttől a padlásig szűkülő és egyre kietlenebb, fojtogatóbb ház (Boris Vian: A birodalom épitői

), a legfelső emelettől az alagsorig egyre reménytelenebbé, kiuttalanabbá váló kórház (Dino Buzzati: Kóreset

) - mindezek a képek egy világnézet tömör és adekvát hordozói, amelyektől lényegüknél fogva, szükségképpen idegen a hagyományos drámaiság és a drámai szerkezetnek minden olyan eleme, mint a konfliktus, a cselekmény, a fokozódás. Teljesen igaza van Martin Esslinnek,amikor kijelenti: "Mig a lineáris cselekményü dráma egy időben való fejlődést ir le, az olyan drámai formában, amely egy konkretizált költői képet mutat be, a szinmü időbeli kiterjedése merőben esetleges... eszményi esetben egyetlen pillanat alatt kellene felfognunk és csak azért kell elhúzódnia egy bizonyos időközön át, mert fizikailag lehetetlen egy ennyire komplex 20 képet egyetlen pillanat alatt bemutatni." Az abszurd dráma a mai polgári drámának egyetlen olyan válfaja, amely határozott, zárt és minden kérdésre választ tartalmazó világnézettel rendelkezik, ezt a világnézetet azonban hagyományos drámai formában nem lehet kifejezni, mert alapját éppen a dráma lényeges elemeinek hiánya alkotja. Az abszurd drámairók nem hisznek az emberek közötti érintkezés lehetőségében, tehát a cselekményben; nem hisznek a társadalmi viszonyoknak az emberi létet befolyásoló voltában, tehát a drámai konfliktusban; nem hisznek a nyel" közlő és megismerő funkciójában, tehát a drámai dialógusban; nem hisznek a világ változó és megvál• Martin Esslln

s The Theatre of the Absurd. London 1962. Eyre and Spo^tiswoode, 294. o.