Sz. Szántó Judit: Korunk drámai formái (Színházi tanulmányok 13., Budapest, 1966)
III. Kísérletek a drámai forma kiszélesítésére: epikus és lírai törekvések a mai drámában
toztatható voltában, tehát a drámai fejlődésben; nem hisznek az ember akaratában és cselekvőképességében, tehát a drámai jellemben. Ezért az ő szemléletüket a szinpadon adekvátul csak ez az ujfcipusu lirai dráma fejezheti ki, amely az emberi állapot végleges reménytelenségét, az ember végzetes elidegenedését egyetlen pregnáns és statikus képben süriti. Mihelyt e forma határait áttörik és a réseken kisebb vagy nagyobb mértékben beszivárog az igazi drámaiság, akkor, törvényszerűen, már csorbát szenved e világszemlélet monolitikus volta is; azok az abszurd drámák, amelyek már nem elsőrendűen liraiak, már nem is egyértelműen abszurdak. Az olyan alkotások, mint Pinter Születésnap ja vagy Étellift je, Jean Genet Négerek je, de még inkább Ionesco Bérnélküli gyilkos a és Orrszarvu ja (nem is szólva Adamov átmeneti darabjairól, elsősorban a Pingpong ról) minden, az abszurd drámára jellemző sajátosságuk ellenére is cselekményszövésükben és jellemábrázolásukban a hagyományos drámaisághoz közelitenek, de ugyanakkor egyben félre nem érthető eltérést is mutatnak a klasszikus abszurd problematikától; a bemutatott jelenségek, ha homályosan vagy áttételesen is, de már sokkal kevésbé metafizikusak, mint amennyire társadalmi inditékuak. Ha az egyes reprezentatív abszurd irók eddigi munkásságát megvizsgáljuk, voltaképpen az derül ki, hogy a rájuk jellemző zárt lirai formát töretlenül egyedül csak Samuel Beckett tudta megőrizni. Mindennek alapján talán szószaporítás is leszögezni: az abszurd dráma képviselte lirai dráma-formát világnézeti és művészi okokból egyaránt zsákutcának érezzük, s az utóbbi években az irói gyakorlat és a közönségvisszhang egyaránt mutatja is az irányzat lehetőségeinek szűkülését, divatjának lassú kimúlását. Az abszurd dráma lényegénél fogva monotematikus, azonos elemekkel dolgozik, és a variációs lehetőségek előbb-utóbb kimerülnek, annál is inkább, mivel a következetes abszurd szemlélet elutasítja a
