Sz. Szántó Judit: Korunk drámai formái (Színházi tanulmányok 13., Budapest, 1966)

III. Kísérletek a drámai forma kiszélesítésére: epikus és lírai törekvések a mai drámában

lomhaságából fakad, hanem, Ismételjük, a két műfaj jellegéből. A jó dráma világképet szuggerál a nézőnek és a jó színházi előadás e világkép érvényesülését segíti elő; a jó forgatókönyv nem feltétlenül nyújt világképet ós a jó film nem feltétlenül attól jó, hogy világképet tolmácsol. De amennyiben ezt teszi, akkor célját valóban "dedramatizált" és epizodiaztikus jelentőségű anyagokon át is el tudja érni, mig a dráma ugyanerre csak akkor képes, ha konkrét tematikáját eleve a széles általánosítás magaslatára növeli. Ugyancsak itt jegyeznénk meg, hogy azok a törekvések, amelyek a közönséggel való szorosabb, bizalmasabb kapcsolat megteremtésére, a színjáték játék-jellegének hangsúlyozására irányulnak, többek között összefüggenek a színpadi tér átalakitását-megujitását célzó kísérletekkel ls, bár e kérdésben is vannak olyan felfogások, amelyek túlságosan leegyszerűsítik színpadi és drámai modernség összefüggését. Ne feledjük, hogy a görög, a középkori ós az Erzsébet-kori szinpsd, amelyek külön-külön vagy kombinálva ma sokak szemében egyedül üdvözítő eszményt jelentenek, lényegében hagyományos, vagyis a néző beleélésén nyugvó színpadi élményt nyújtottak, és bár megvolt a maguk sajátos konvenciórendszere, de ez nem az elidegenítést szolgálta; és ne feledjük, hogy másfelöl épp a Berliner Ensemble a szó legszorosabb értelmében vett multszázadvégl dobozszinpadon teremti meg a maga illúzióromboló, elidegenítő produkcióit. Az európai és amerikai hivatásos színházak nagyrésze ez idő szerint olasz rendszerű színházépületekben működik, a közönség túlnyomó többsége egyelőre ehhez a színházhoz szokott s az irók általában e szlnháztlpus számára alkotnak, a speciálisan kör- vagy térszínpadra Írott drámák még nem jutottak tul a legelső kísérleti lépések stádiumán; Igy tehát megalapozatlan jóslásnak tekinthető minden olyan teoretlzálás, amely az uj szinpadtipusok és a korszerű dráma kapcsolatát mechanikus párhuza-