Sz. Szántó Judit: Korunk drámai formái (Színházi tanulmányok 13., Budapest, 1966)

III. Kísérletek a drámai forma kiszélesítésére: epikus és lírai törekvések a mai drámában

mokban képzeli el. S anélkül, hogy a további kisérletek létjogosultságát tagadnék s vitatnék például a körszinbáz jelentőségét a nézőkkel való újszerű, közvetlenebb kapcsolat megteremtésében, meg kell állapítani, bogy ez olasz rendszerű színházak egyelőre alkalmasnak látszanak a modern dráma legkiválóbb alkotásainak nemcsak befogadására, de korszerű, a modern színjátszás és színpadtechnika legfejlettebb szintjének megfelelő tolmácsolására is. Nem hisszük, hogy például hazai szinházkultúránknak olyan kiemelkedő teljesítményei, mint a Madách Színház Vágy villamosa vagy Yerma produkciói, a Nemzeti Szinház Bernarda há za vagy Ügynök halála bemutatói ne a legkorszerűbb mai színjátszást reprezentálnák magas fokon. A színpadi formák szerepével kapcsolatban térjünk ki röviden az úgynevezett "totális szinház" problémájára is, amelyről világszerte egyre több szó esik és amelyet sokan a korszerű szinház legfőbb megtestesülésének kiáltanak ki. Az esztétika itt sem tehet pillanatnyilag mást, mint hogy a gyakorlatból kiindulva megállapítja: olyan drámák, amelyek közvetlenül és szervesen a totális, tehát minden rokonmüfaj kifejezési eszközeit magába foglaló szinház számára készültek volna, egyelőre nincsenek. A totális színház ez idő szerint elsőrendűen rendezői kérdésnek látszik, vagyis azt jelenti, hogy a rendezők, koncepciójuktól függően, más művészeti ágak kifejezési eszközeit felhasználva visznek színre olyan drámákat, amelyek a hagyományos színpad számára Íródtak. Ilyen értelemben alkottak a totális szinház olyan nagy egyéniségei is, mint Meyerhold, Plscator, Brecht vagy Gordon Craig s utóbbinak az az elképzelése, hogy a jövő színházi alkotásait egyedül a rendező fogja létrehozni, egyelőre utópia maradt; a koncepció sokkal inkább érvényesült a film területén. (Jean-Maria Serreau ilyen irányú franciaországi kísérleteiben nem nélkülözheti az irónsk legalább forgatókönyv-szerzői értelemben való közreműködését, s az eredmények, a kritika tanu-