Sz. Szántó Judit: Korunk drámai formái (Színházi tanulmányok 13., Budapest, 1966)

I. A drámai forma a viták kereszttüzében

À DRÁMAI FORMA A VITÁK KERESZTTÜZÉBEN Carlo Goldoni szól emlékirataiban a Pamela cimü Richardson-regény dramatizálásán végzett irói munkájáról. A maga szokásos derűs, csevegő modorában elmondja, bogy bizonyos alapvető változtatásra volt szükség a regényhez képest, mivel "az angol szerző morális célkitűzése nem felelt meg a hazámbeli erkölcsöknek és törvényeknek; Londonban egy lord nemességén nem esik csorba, ha egy parasztlányt vesz el, Velencében viszont egy plebejus lányt feleségül vevő patricius megfosztja gyermekeit a patriciusi rangtól s az utódok elvesztik nemesi jogaikat.^. A komédiának... csak javitó szándékkal szabad az emberi gyöngeséget kipellengéreznie, s a megjutalmazott erény ürügyén nem szabad a szerencsétlen utódok megrövidülését kockáztatnia." így aztán Goldoni Pamelajárói a darab végén kiderül, hogy előkelő skót nemeaur leánya, s a házasságnak immár semmi akadálya; "Az erény tehát elnyeri jutalmát s az illemet sem éri bántódás."

1

* Ez a tökéletes, higgadt biztonság, amellyel egy kiváló, nézeteiben nem retrográd, sőt, humanista kultúrától áthatott Írónak eszébe sem jutott megkérdőjelezni kora, társadalma problematikus jelenségeit, hanem gondolkodás nélkül elfogadta Őket, a mai művész számára voltaképpen irigylésre méltó. A mai művész, még ha világnézete elvileg felfegyverzi is a világ jelenségeinek értelmezésére, gyakran áll meghökkenten, tanácstalanul egy-egy 1. C

arlo Goldoni Emlékezései. Budapest 196J. Gondolat, 222. o.