Sz. Szántó Judit: Korunk drámai formái (Színházi tanulmányok 13., Budapest, 1966)
II. A zárt formák problémája
H A polgári dráma, fejlődésének csúcspontján, Ibsennél bezárkózik a szobába... Az ibseni szobákba nemcsak a jelen fér be, hanem a gazdag mult is... Egy valami azonban nem fér bele: a jövő: Más szóval - a katarzis!" * De már az utópia területére téved Mesterházi Lajos, összegyűjtött drámáihoz irott Játék vagy mutatvány? cimü, különben gondolatébresztő tanulmányában, amikor a korszerű szocialista dráma szempontjából az egész polgári drámát, mint olyat elveti, zsákutcának kiáltja ki, s erről az irányzatról, amelybe egyként belesorolja Ibsent, Hauptmannt, Shaw-t, Pirandellót, Giraudoux-t s még számos nagynevű szerzőt, kijelenti: "Társadalmi mondanivalót, haladó társadalmi mondanivalót, éles kritikát is tartalmazott ez a polgári dráma. Tükröt tartott a polgár elé, aki a nézőtéren ült, megpiszkálta a lelkiismeretét, szégyenbe borította az arcát... Folytathatnám oldalakon át, el tudnám mondani a polgári dráma apológiáját, ismerem a leckét, csak nem hiszek benne... A kritikai realista drámában, a polgárságot gúnyoló szatirában kb. annyiért váltotta meg a polgár a lelktismeretfurdalását, amennyiért a zsöllyét. A polgári színpadon a legjobb dráma sem lehetett egyéb, mint ami volt: mutatvány. Szép mutatvány, jó mutatvány, a legjava mutatvány, de nem lelket felkavaró nagyszerű játék, csak Illúziót keltő illusztráció... Nekünk... a dráma szervas történetét kell folytatnunk a szocialista drámában; ott kell folytatnunk, ahol Victor Hugóval és Vörösmartyval vagy Schillerrel - a polgári közjáték kedvéért - félbemaradt." Ennek a szenvedélyes érvelésnek azonban több igen vitatható pontja van. Egyfelől a már a bevezetőben ls emiitett utópisztikus jelleg; ha a mai drámairól gyakorlatból nem tudunk konkrét példákat idéz'• Jan Kopecky i. m. 149. o. * Mesterházi La.1os : Játék. Budapest 1961. Szépirodalmi Könyvkiadó.
