Sz. Szántó Judit: Korunk drámai formái (Színházi tanulmányok 13., Budapest, 1966)
I. A drámai forma a viták kereszttüzében
a maga korszaka számára. Nem a különböző művészi alakzatok bősége kelt zavart, hanem a világos kritikai koncepciók hiánya." 25 * Ilyen körülmények között bizony legalábbis érthető az az irónia, amellyel a polgári esztéták a szocialista drámát és drámaesztétikát kezelik s amely irónia még saját berkeinkben is tapasztalható, például akkor, amikor Czimer József Almás! Miklós hasonló, posztulátum-szerü fejtegetései kapcsán megjegyzi: "És mit tegyünk, ha a szerző szerint nem létező polgári dráma színvonalasabban, drámaibban jeleniti meg a maga igazságát, nem egyszer kapitalista jelenségek kritikáját is, mint a mi drámairodalmunk?" 26 * A kérdés feltevése valóban indokolt. A marxista drámaesztétikának e vonatkozásban két alapvető tennivalója lehet: mélyrehatóan elemezni a dráma fejlődésének elmúlt ötven évét, félretéve minden sommás kinyilatkoztatást, előitéletet és szubjektivizmust, a mai müvekben pedig, polgáriakban és szocialistákban egyaránt, feltárni azokat az elemeket, amelyek az uj drámai szintézishez értékesithetŐek, annak tudatában, bogy e szintézis feltételei elsősorban a szocialista drámán belül alakulhatnak ki. Czlmernek, fentebb idézett tanulmányában, igaza van: a jobb társadalom nem automatikusan egyenlő a jobb drámával - a jobb dráma feltételei azonban mégis elsősorban a jobb társadalmon belül, illetve a jobb társadalomhoz való igazodás égisze alatt adottak. Hogy ezek a feltételek valóban megteremjék korunk nagy szocialieta drámáját, abban a marxista esztétikára a fent jelzett irányban nagy feladatok várnak. E feladatok megoldásának első lépéseihez kivan szerény hozzájárulás lenni ez a tanulmány. 25. Playwrights on Playwriting . New York I960. Hill and Wang. 21ö. o. 26. Czimer József: Az absztrakt gyümölcs. Korunk szinháza. 149. o.
