Sz. Szántó Judit: Korunk drámai formái (Színházi tanulmányok 13., Budapest, 1966)
I. A drámai forma a viták kereszttüzében
dolnia, hogy valamilyen reális cselekménynek drámai utánzása csak akkor hathat értelmesnek, nem pedig grOteSZkCÍ nek, ha az utánzott élet maga is értelmes." * Ebből az alapból vonja le aztán következtetéseit a mai dráma formai felbomlására vonatkozólag: "A modern drámaírónak, ha a régiek példájára tükröt akar tartani kora elé, le kell mondania az alakoknak és cselekvéseiknek mindennemű monumentális felmagasitásáról. Immár csak az űrnek és minden abszolút kötelék felbomlásának állapotát ábrázolhatja... Bíivel elveszett az egységes életérzés, amely egy metafizikus világrendbe vagy a hegeli világszellembe vetett hiten alapult, elpusztult a drámai cselekmény egysége is. Ez az egység a lét totalitásának élményén nyugodott, amelyben az ellenséges erők tusája értelmes egésszé állt Össze. Az ehhez az élményhez vezető ut mára elzárult előttünk... Az igazi dráma... már csak ugy lehetséges, mint a nem-tudásnak, a feloldhatatlan ellentmondásnak, a megmagyarázhatatlan létnek tragédiája vagy komédiája, amelybe nem hozhatnak világosságot sem Hamlet apjának Q szelleme, sem a görögök istenei." 7 * Mint az a raü alcíméből ls nyilvánvaló: az érvelés az abszurd dráma egyedül érvényes voltának bizonyítása felé ível. Ennek a végkövetkeztetésnek a szerző feláldozza Brechtet ls, akit pedig a polgári esztétikának még legszélsőségesebb képviselői is, márcsak az objektivitás látszata kedvéért is, hangsúlyozottan nagyra becsülnek, következetes ujltó szelleme alatt; s a most idézendő konklúzió végletes, de nem kevésbé tipikus összefoglalása a mai polgári dramaturgia álláspontjának: "Hogy lehetne különben megmagyarázni, hogy még Brecht epikus színháza is, a maga életközelségben levő alakjaival, máris enyhén porosnak hat egy Ionesco vagy egy Beckett minden anyagtól eloldódott 6. Erich ?r s ns en : Formen des modernen Dramas. Von der Í1 lusionsbühne zum Antitheater. München 1961, Verlag C. H. Beck, 38. o. 9. I. nu 7., 21. ill. 27. o.
