Sz. Szántó Judit: Korunk drámai formái (Színházi tanulmányok 13., Budapest, 1966)

I. A drámai forma a viták kereszttüzében

zölje, hogy bármi történjék vele, éppen ezért nem is hibáztatható, Darwin szerint az alacsonyabb rendűtől a magasabb rendűig való fejlődés egy természetes kiválasztódásnak nevezett automatikus folyamat kezében van. Marx szerint a társadalmi igazság fejlődése egy dialektikus materializmusnak nevezett automatikus folyamat kezében van. Freud szerint... az egyén jelleme és magatartása nem annak szabad választásán múlik, hanem azokon az... élményeken, amelyeknek ki volt téve... Mindhárom hipotézis a felelősség áthárításának filozófiája. Mindhárom leszerelő abban az értelemben, hogy megtagadja tőlünk sorsunk radikális irányításának képességét és megnyugtató abban az értelemben,hogy szerinte ezért a legcsekélyebb mértékben 6. sem vagyunk hibáztathatóak..." * E három irányzat széles hatásából szűri le aztán a szerző a következtetést: "... bármit jósolhatunk is a szakadék másik oldalán ránk váró jövőről, egy valami meglehetősen bizonyosnak tetn szik: drámák nem lesznek benne."'* A marxizmussal való vita azonban csak egyik mellékhajtása ennek az esztétikának; legjellemzőbb vonása mégis a drámai műfaj egyetemes és világviszonylatban egyformán érvényesülő felbomlásának hirdetése és igazolása. Ismét csak célravezetőbb lesz, ha ezt a szemléletmódot egy nagy felkészültségű képviselőjének szavain át mutatjuk be és hosszabban idézünk Erich Franzen: Formen des modernen Dramas cimü müvéből. Franzen fejtegetéseinek elvi alapja a következő: "A dráma problémáját nyilvánvalóan nem lehet elválasztani annak a társadalomnak problémájától, amelyben keletkezik és amelyet szolgál. Ha a mai néző afelől panaszkodik, hogy a modern drámaírók által elébe tárt abszurd alakokban nem tud magára ismerni, ugy meg kell gon6. Joseph Wood Krutch

: "Modernism" in Modern Drama. A Definition and an Estimate. New York 1962. Russel & Russel Inc. 85. o. 7. I. m. 87. o.