Sz. Szántó Judit: Korunk drámai formái (Színházi tanulmányok 13., Budapest, 1966)
I. A drámai forma a viták kereszttüzében
a tudatalattit, az álmot, a ki nem fejezettet ábrázol1911-ben Lukács György még csak mint várható, de egyelőre nem létező jelenségre hivatkozhatott a majdani szocialista drámára. A mai polgári esztétika már csak rosszhiszeműséggel, szándékos torzitással iktathatja ki fejtegetéseiből a szocialista dráma és dramaturgia tényleges vivmányait. Rosszhiszeműségét nem enyhiti, hogy a szocialista dráma az elmúlt évtizedekben kevés kiemelkedő müvet hozott létre; a szovjet klasszikus dráma, a későbbi időszakból pedig Brecht munkássága mindenképpen érvényes hivatkozási alapot szolgáltatna, másfelől pedig azok a dramaturgiai elgondolások, amelyek még a gyengébb szocialista drámákból is kiolvashatók, valamint az utóbbi évek során megszaporodó és értékben is növekvő művészi kísérletek, amelyek a szocialista országokon belül folynak, feltétlenül módositanák azt a képet, amelynek módositása azonban természetesen ellentmondana a polgári esztétika alapvető érdekének és célkitűzéseinek. így hát elvi vita helyett általában beérik a sematikus szocialista drámákra való sommás utalással, esetleg az agyonhallgatással, vagy pedig - mert erre is akad példa - az elvi vitát ugy bonyolítják le, hogy a marxizmust a drámának eleve nem kedvező világnézetként értelmezik. Érdemes ebből a szempontból idézni Joseph Wood Krutch amerikai drámaesztéta érvelését* "Különös tény, hogy a XIX. század három legforradalmibb uj hipotézisében - a darwinizmusban, a marxizmusban és a freudizmusban - egy és csakis egy közös vonás volt. Mindhárom.., arra irányul, hogy az ember sorsát kivegye a saját kezéből, biztosítsa, hogy a legfontosabb dolgokat nem végezheti el és aztán kárpótlásul kö5. Georges Pillement: Condi tion de l'auteur d'avant-garde» Le (théâtre moderne-hommes et tendances.Par is ÎICMLVHI . Éditions du Centre National de la Recherche Scientifique. 52. 0. ja. «5.
