M. Császár Edit: Színháztörténetünk társadalomtörténeti összefüggései (Színházi tanulmányok 12., Budapest, 1965)

A színpadi szövegmondás felidézése

abszolút szakértője, egy-egy elejtett megjegyzése, szóban 24. vagy Írásban, könnyen megtehette a magáét. A második fővárosi társulat első éveiben csak olyan magyarországi tag működik, aki megjárta Erdélyt, Kelemenek szétoszlása után azonnal Kolozsvár felé indult, mint az Ernyi házaspár és Láng. Ezeknek a szinpadi beszéde kissé bizonyára alkalmazkodott az erdélyihez. A magyarországiak nagyobb térfoglalása - Déry, Déryné, Katona, hogy csak a legismertebbeket említsük - már Vida, Mérey, ill. Kultsár igazgatásának idejére esik. A fenti három név is utal azonban rá, milyen egyenlőtlenné válhatott egyszerre a szinpadi kiejtés! Déry maga állhatott legközelebb a pesti beszédhez: az, hogy hadart, egyéni sajátossága volt. Déryné jászsági és magyar anyanyelvű ugyan, de nagyon fiatalon került a fővárosba, kifejezetten abból a célból, hogy jól megtanuljon németül, s ez nyelvtisztaság szempontjából a jövendő nagy színésznő számára aligha volt előnyös. Mégis inkább azt a hibát fedezzük fel Írásaiban, hogy a magyar szavakat némettel keverte, vagyis amire nem talált azonnal magyar szinonimát, azt a nagyobb szókincsű német nyelvből pótolta, mint azt, hogy nyelvérzéke romlott volna meg. Katona kifogástalanul tudott magyarul. De vajon kiejtésében nem voltak tájnyelvi vonások? Biztos, hogy igen. És igy a kissé archaikusán csengő, de nemes erdélyi szóval máris együtt hallatszott a pesti beszéd, egy kis németes beütéssel, és az alföldi tájszólás. Nem kétséges, hogy az érzékeny fülű hallgatót ez zavarhatta. A tizes évek végén meginduló irodalmi centralizálódás, a reformkort előkészitő szellemi megmozdulás magával vonta a szini pályára lépők számának megnövekedését és kicsiben elkezdődött az a jelenség, amivel nagy arányokban a kiegyezés után találkozunk: színésznek ment számos olyan férfi és nő, akinek esetleg nem is volt magyar az anyanyelve, vagy aki, hiányos iskolai képzettsége miatt, meglehetősen primitiven adta vissza az irodalmi szövegeket.