M. Császár Edit: Színháztörténetünk társadalomtörténeti összefüggései (Színházi tanulmányok 12., Budapest, 1965)

A dráma rekonstrukciója

A DRAMA REKONSTRUKCIÓJA A színháznál nem kötelező érvényű az "in principio erat Verbum". Az általános színháztörténet vonatkozásában igen sok egyéb volt előbb, mint a szöveg, éppen irodalmi szöveg. Abban a korban azonban már, amelyre a mi kutatási területünk terjed, a dráma minden kü^ülmények közt adott; meghatározott, leirt vagy nyomtatott szövege az esetek túlnyomó részében elérhető. /Elveszett szövegeink, vagy talán inkább csak lappangóak, még akadnak./ A kezünkben tartjuk tehát a színmüvet; ötven, száz, lehet, hogy száz­ötven éve játsszák a magyar szinpadon. Ugyanúgy? Nyilvánvaló, hogy egyes kirivó esetekről nem szólva, a törekvés mindig az volt: ugy visszaadni a drámát, aho­gyan szerzője elképzelte és megirta. Az is természetes azonban, hogy csak a legritkább esetben fedi az előadás az irói elképzelést: csak a szinházzal szorosan együttmű­ködő kortárs-szerzővel fordulhatott ilyesmi elő, Molnár Ferenccel századunk első évtizedeiben, néhány mai dráma­íróval jelenleg, de ma sem mindegyikkel. A drámát ugy ad­ták és ugy adjuk elő, ahogyan mi, e pillanatban élők igaz­nak látjuk. Shakespeare korának Hamlet jét mi, mai Hamlet­jeinket Burbadge és kortársai fogadnák idegenkedéssel. Abból, hogy egy szöveg előadása hogyan módosult a szinpa­don, megismerhetjük "maga az idő, a század testének tulaj­don alakját és lenyomatát". Nagyon hálás szemléltető eszköz lenne éppen az 1794­ben bemutatott Hamlet en lemérni kor, társadalom, izlés változását. Nem maradtak azonban fenn régi sugópéldánya-

Next

/
Thumbnails
Contents