M. Császár Edit: Színháztörténetünk társadalomtörténeti összefüggései (Színházi tanulmányok 12., Budapest, 1965)
A dráma rekonstrukciója
A DRAMA REKONSTRUKCIÓJA A színháznál nem kötelező érvényű az "in principio erat Verbum". Az általános színháztörténet vonatkozásában igen sok egyéb volt előbb, mint a szöveg, éppen irodalmi szöveg. Abban a korban azonban már, amelyre a mi kutatási területünk terjed, a dráma minden kü^ülmények közt adott; meghatározott, leirt vagy nyomtatott szövege az esetek túlnyomó részében elérhető. /Elveszett szövegeink, vagy talán inkább csak lappangóak, még akadnak./ A kezünkben tartjuk tehát a színmüvet; ötven, száz, lehet, hogy százötven éve játsszák a magyar szinpadon. Ugyanúgy? Nyilvánvaló, hogy egyes kirivó esetekről nem szólva, a törekvés mindig az volt: ugy visszaadni a drámát, ahogyan szerzője elképzelte és megirta. Az is természetes azonban, hogy csak a legritkább esetben fedi az előadás az irói elképzelést: csak a szinházzal szorosan együttműködő kortárs-szerzővel fordulhatott ilyesmi elő, Molnár Ferenccel századunk első évtizedeiben, néhány mai drámaíróval jelenleg, de ma sem mindegyikkel. A drámát ugy adták és ugy adjuk elő, ahogyan mi, e pillanatban élők igaznak látjuk. Shakespeare korának Hamlet jét mi, mai Hamletjeinket Burbadge és kortársai fogadnák idegenkedéssel. Abból, hogy egy szöveg előadása hogyan módosult a szinpadon, megismerhetjük "maga az idő, a század testének tulajdon alakját és lenyomatát". Nagyon hálás szemléltető eszköz lenne éppen az 1794ben bemutatott Hamlet en lemérni kor, társadalom, izlés változását. Nem maradtak azonban fenn régi sugópéldánya-
