M. Császár Edit: Színháztörténetünk társadalomtörténeti összefüggései (Színházi tanulmányok 12., Budapest, 1965)

Előszó

Egy elmalt színház rekonstrukciójának kísérlete, az utóbbi száz-százötven évre vonatkoztatva, egy-egy régi szinpadi produkció, rendezés felidézése annál csábítóbb, minél nagyobb nehézségekkel kell érte megküzdenűnk. És annál nehezebb, minél kevesebb a fennmaradt, vagy talán csak Így: a már feltárt anyag. Nálunk, a hajdani Monarchia egyik államánál, éppen a topográfiai adottságok teszik sokszinüvé és egyben közérdekűvé a rekonstrukciós törekvéseket. Imi Magyarországon tegnap volt, az a tegnapelőtti osztrák, de körülbelül a szimultán cseh és a holnapi szerb és román színház. Jól tudjuk, hogy a Rajnától nyugatra és a Rajnától keletre évszázadokon át mások az életlehetőségek. De még a Rajnán tuli területen sem azonos, alig is hasonlítható össze a színházak társadalom-adta fejlődése, vagy éppen az emlékanyag. A német birodalmi városok, az egyes kisfejedelemségek színházi élete sokban elüt a Monarchiáétól, ahol egymás mellett élő heterogén emberanyagot évszázadokon keresztül, eltérő történelmi mult és földrajzi fekvés, váltakozó háborús események adottságain keresztül is egységes kormányzat irányított. Az irányítás egysége nyilvánult meg a müsorpolitika kialakulásában. Ez a mindenkori kormányszervek tudatos cselekedete. Megnyilvánul azonban olyan vonásokban is, amelyek nemcsak a hatóságok részéről nem szándékoltak, hanem az átadók és az átvevők között sem voltak azok, megnyilvánul bizonyos előadói stílusok preferálásában, irodalmi irányok elfogadásában vagy elvetésében. Eél évszázaddal a Monarchia bukása után is otthonosan mozgunk egy osztrák vagy egy cseh városban. Ugy érezzük, hogy bizonyos alap - két-három évszázad összehangoltsága - azonos. Azonban nagyon csalódunk, ha azt hisszük, hogy egy-egy felépítmény, mint pl. a színház is, ennyire bensői

eg forrott össze. Nem! Mert a Monarchia államai a megelőző századok során más-más társadalmi fejlődésen mentek keresztül és a