M. Császár Edit: Színháztörténetünk társadalomtörténeti összefüggései (Színházi tanulmányok 12., Budapest, 1965)

A színpad rekonstrukciója

A SZÍNPAD REKONSTRUKCIÓJA A színielőadások céljául szolgáló helyiségeket, ill. a bennük előadott színmüvek rendezését fejlődésük szempontjából vizsgálva, először is annak a megállapítására van szükség, hogy ezt a fejlődést mihez viszonyítjuk? Eg

y kelet-európai ország nemzeti színjátszásának történetéről beszélünk. A fejlődés értékrendjét tehát adott szemszögből, ennek a nemzeti, polgári játékszínnek a szempontjából határozzuk meg. A nemzeti színjátszás ugyanis egyúttal a polgárosuló társadalom színháza; városi produktum. "A* Játék szint mái üdŐben Európának tsaknem minden népesebb vá ros

aiban a* fő mulató helynek tartják, hová minden korú, és rendű polgárok /kiemelés a szerzőtől/ egybe tódulnak" irja Endrődy. Kortársa és barátja Kelemen László másfél évtizeddel korábban hasonló érveket használva, panaszkodik: "...a mi társaságunk, melly nemes, és köz jóban határozott tzélt, úgymint kedves Anyai nyelvünknek, az erköltsöknek, és a* betsületnek tsinositását tette fel... édes Hazánkban Anya-Várósainkb

an /kiemelés a szerzőtől/ engedelmet nem nyerhet".^" A felvilágosodás-létrehozta polgári szinház szempontjából tehát közömbös, hogy a magyarországi főúri színházak, vagy a jezsuita iskolai színjátszás technikai téren a fejlődésnek milyen magas fokára jutott el. Ezekhez viszonyítva nem is beszélhetünk "fejlődésről". Csakhogy az 1790-ben útjára induló hivatásos magyar színészet más cél ból, más közönségnek, mást játszott

. Semmi érintkezési pont nincs e barokk színházak és a Rondella népe között. Kelemenek működésének hazai előzménye feltehetőleg a pia-