M. Császár Edit: Színháztörténetünk társadalomtörténeti összefüggései (Színházi tanulmányok 12., Budapest, 1965)

A színpadi szövegmondás felidézése

erősítette az "aranykor" színészeinek előadói hagyományát. A közönség egyre jobban összeforrott ugyan a lassan alakuló, változó társulattal, de valamit az akusztikai feltételek is módosultak, hátsószinpad épült, bővült a karzat stb. Mindez nem fogható fel komoly változásként. A jó artikuláció továbbra is követelmény maradt, a hangerősítés feltalálása még a távoli jövő méhében nyugodott. A történeti magyar szinpadi beszéd szempontjából kevés jelentősége van akár az 1896-ban megnyíló Vígszínháznak, akár a többi magánszínháznak, vagy a vidéki színházak bizonyára gyakori beszédrontásának. A magyar szinpadi beszéd ugyanis 1945-ig a Nemzeti Szinház, ill. a Színművészeti Főiskola nyelve, és nincs is olyan magyar szinész, aki ne arra törekednék, hogy egyszer a Nemzeti Szinház tagja lehessen. Ne áltassuk magunkat avval, hogy a Vígszínház e téren uj stílust jelent: szövegmondás szempontjából feltétlenül nyelvrontást jelentett. Kolozsvár és a századforduló nagy vidéki igazgatói, Krecsányi Ignác, Makó Lajos ugyanolyan előadói stílust, artikulációt követeltek meg társulatuktól, mint amilyet a Főiskolán oktattak. A naturalizmus betörése a magyar szinpadra: a beszédtechnikai szempontból, tehát a nyelvhelyesség megőrzése mellett modernül mondott szöveg Hevesi Sándorral és a Thalia Szinpaddal függ össze. Csaknem egyidejűleg változik meg az az adott keret is, amiben a klasszikus hagyományok szerint nevelt magyar színésznek szépen kell tudnia szöveget mondani: lebontják az első Nemzeti Színházat és az együttes a zenés műfajokra méretezett, sokkal tágasabb régi Népszínházba vonul át. A katasztrófa azonnal bekövetkezik. Ami eddig általánosan elfogadott és helyes volt, az uj keretek között elavulttá, hamissá válik. Rossz volt a Nemzeti Szinház együttese? 1912-ben semmivel sem volt rosszabb, mint 1902ben, csak az uj környezet kirívóvá tette a régi hibákat. Újból egy nagy, gyakorlati szakemberre és didaktikai láng-