M. Császár Edit: Színháztörténetünk társadalomtörténeti összefüggései (Színházi tanulmányok 12., Budapest, 1965)

A színpadi szövegmondás felidézése

elmére volt szükség, hogy a megadott lehetőségeken - ezúttal csak akusztikai lehetőségekre gondolunk - belül megteremtse a stílust. Évtizedes elméleti munkásság, nemzeti szinházi rendezőség* és nem utolsósorban a Thália, ahol ismeretlen ifjoncokból nevelt egy-két év alatt rangos művészeket, képessé is tette Hevesi Sándort arra, hogy beleneveljen egy uj együttest az uj helyiségbe. Mint 1857-ben, most is kihullt számos régi nagy szinész és kialakult egy uj együttes. Közülük csak két nevet emlitek, Bajor Giziét és Timár Józsefét. Hangerősítő berendezés még nem állt rendelkezésre. A halk hangokat megkivánó produkciók számára tehát kamaraszínházat szervezett Hevesi és a tágas, jól felszerelt nagyszínházi színpad maradt meg a kosztümös dráma otthonának. Valamikor,egy fél évszázaddal korábban, Molnár György jó színházat tudott csinálni Fellner és Helmer épületében. Hevesi Sándor szintén. A hiba, ha később ilyen találtatott, nem a színházban volt... Hevesi korénak szinikritikusai közül Kosztolányi Dezső és Kárpáti Aurél mérhető avval az irodalmi mércével, amivel a színpadi beszéd kezdeti korában Vörösmartyt és Bajzát értékeltük. Mégsem látná senki értelmét annak, hogy tanulmányaikban böngésszünk utána, hogyan ejtette a torlódó mássalhangzókat, mondjuk, Pethes Imre. Abban a korban, amikor már fonográf, sőt gramofon állt a hang megörökitésének szolgálatában, amikor Caruso lemezei mai napig átjátszhatok és Magyarországon nemcsak operett énekesek, hanem kabarészínészek dalai is lemezre kerültek, szégyenkezve kell bevallanunk, hogy nemcsak Pethesről és Jászai Mariról nincs semmink, de ódry Árpádról és Bajor Giziről is alig őrzünk többet a semminél. Az a felvétel, amit pl. ódry hangjának illusztrálására le szoktunk játszani, egy Ady-vers előadása. Semmit sem mutat meg abból a modulációkra nagyon alkalmas orgánumból, amellyel a Hamlet

et végigmondta; a harmadik felvonás egymást váltó belső viha-