M. Császár Edit: Színháztörténetünk társadalomtörténeti összefüggései (Színházi tanulmányok 12., Budapest, 1965)

Előszó

ELŐSZÓ A színháztudomány, pontosabban a színháztörténet, fejlődése során a legtöbb népnél eljutott már odáig, hogy fontos eseményeinek ténybeli tisztázására nem kell törekednie. Szorgalmas kutatók nemzedékei feltárták a legnagyobb Írók és színészek életének adatait, fel azokat a társadalmi változásokat is, amelyek során a közönség átváltott a feudalizmusból a polgári társadalomba, elindult a polgáriból az össznépi felé. Evvel távolról sem állitjuk azt, hogy akár a legfejlettebb színházi múlttal rendelkező nemzetek is abbahagyták volna a levéltárak böngészését. Ellenkezőleg! Éppen ott, ahol a színház külső történetével kapcsolatban, azt hinnénk, minden közismert már, ahol a drámai irányzatok és a nyelvbeli sajátosságok, a hajdanvolt előadások díszletei és a zene- és tánctörténet a legélesebb világításban láthatók, a franciáknál tapasztaljuk, hogy vidéki levéltárak folyómétereit pásztázzák át egy-egy átlagos színtársulat összetételének megállapításáért, egyegy anyakönyvi adat feltalálása céljából. Aaig azonban ezek csak részletkutatások és legföljebb arra szolgálnak, hogy valami vitás kérdést tisztázzanak a problematika egy kevésbé sorsdöntő szakaszán, az általános érdeklődés ma nem az események és az életrajzi adatok, hanem magának a színháznak, az előadásnak mint komplex jelenségnek a feltárására irányul. Ha az egyik legelőkelőbb nyugati szakfolyóirat, a Revue d'Histoire du Théâtre ujabb évfolyamait lapozzuk át, ennek az utóbbi tipusu kutatásnak néhány kiváló példáját találjuk.

1.