M. Császár Edit: Színháztörténetünk társadalomtörténeti összefüggései (Színházi tanulmányok 12., Budapest, 1965)
A színpadi szövegmondás felidézése
Bajza és Vörösmarty visszavonulása után ugyanis egy valaki maradt a porondon, aki tudott és szeretett elméleti munkásságot kifejteni, e mellett tudott játszani, tudott beszélni és korlátlan tekintéllyel is rendelkezett: Egressy Gábor. Működése egy fél évszázadra megvetette a magyar szinházmüvészet alapjait. Jómagát, sok harc és ví.ta árán, Bajzáék nevelték művésszé, s az itthon elsajátitottakat nagy szorgalommal egészítette ki külföldi utjai során. Néhány szinész kivételével, akik a Megyeri-féle realista játékmódot követték, mint a fenti két vígjátéki hős, tőle tanult az egész magyar szinpadi világ az ötvenes évek elejétől fogva. Lendvay és Fáncsy, másféle adottságaikkal és a tapasztalatokat másképpen értékesítő módszerükkel,ugyanekkor tűntek le a magyar játékszínről. Egressy munkáiból nem csak saját beszédmódja /és játéka!/ rekonstruálható, hanem az egész magyar drámai alakitómüvészet, egészen Hevesi Sándorig. Hatásának szubjektív indokai személyiségével függenek össze. Rendkívül szuggesztív egyéniség volt, amit jóindulatúan lenyűgözőnek, némi rosszindulattal azonban erőszakosnak is mondhatunk. Ez vonatkozik mindarra is, amit a szinpadi beszédről mondott. Természetesen nagy becsben tartotta a jó szinpadi orgánumot - "a kinek tiszta, csengő hangja nincs: azt csak kitűnő talentuma jogosíthatja föl arra, hogy a színművészeti ékesenszólás gyakorlatára vállalkozzék** -, saját hangja azonban nem volt elég erős, komoly fizikai megterhelést követelő alakításoknál kifulladt /Othello, Lear/. Az emelt hangú, gyors beszédhez általában hiányzott a hanganyaga, éppen ezért lassan artikulált, sűrűn alkalmazott "müpauzát", ami alatt lélegzetet vehetett és erőt 29. gyűjtött a következő akcióra. 7 * Tanitása, hogy a helyes hangsúlyozáshoz a szöveg alapos ismerete és megértése szükséges, ma már természetesnek látszik, sokkal kevésbé pl. az az elve, hogy a jelzős szónál a jelzőre tesszük a hangsúlyt.