M. Császár Edit: Színháztörténetünk társadalomtörténeti összefüggései (Színházi tanulmányok 12., Budapest, 1965)

A dráma rekonstrukciója

És mikben látta Katona korának kibékíthetetlen ellentmondásait? Amikért hiába küzdött I8O7. és 1811-12. diétája: a nyelvkérdésben, a szó szabadságának megkötésében, a jobbágyság helyzetében. A német nyelv tudatos ápolásában és támogatásában. Vajon Tiborc, amikor arról szól, hogy az udvar tagjait annyi német veszi körül, mintha akasztani vinnék őket, jómaguk pedig egy rossz csőszt sem tudnak fogadni, valóban egy főhübéres és egy XIII. századi jobbágy körülményeit méri össze? A gondolat nem csak a történész számára képtelen, Katona sem gondolt ilyesmire. Annál inkább gondolhatott a pompás kultúrintézményekre, amelyekkel szemben a hazai nyelvet szolgálóknak semmi sem jutott. Bizonyos, hogy a Szent Szövetség születésének évében eszébe sem jutott az ország politikai önállóságának, függetlenné válásának lehetősége. A háborgás, ami egész világát jellemezte, sokkal elvontabb téren követel gazdan godást és szabadságot a magyar szellem számára. Hogy hogyan álmodta szinpadra müvét Katona, az szintén személyes élményeiből következtethető: a Rondella kis, de számára jól ismert színpadára, beöltöztetve színész barátait, kit-kit a neki szánt szerepbe. A szerény rivaldafény és a kulisszákra erősitett még igénytelenebb mécsek leplezik a diszletek megviselt voltát; egy-egy főúri jelmez nemes anyaga Mérey Sándor vagy más kegyes adakozó nagylelkűségéről árulkodik. A két női főszereplő értékesebb fátylai, csipkéi, bársonyai valószínűleg évekig kifizetetlenek maradnak a pesti boltosnál. Katona Kolozsvárnak szánta müvét, de Pestre gondolt közben, mert számára itt volt "a" szinház. Hogy Melindát kinek irta, azt találgatni sem kell. Gertrudis megformálása arra vall, hogy ismerhette Kantomét, aki a tizes évek második felében már nagy szinésznő volt. Bánk alakja adott. Gyulai cáfolata Déryné naiv feltételezésére, hogy Peturt Katona magának irta, ma is megáll. Ahhoz azonban, hogy meg tudjuk mondani, kire gondolt szinészbarátai közül mint Petur személyének hordó-