Székely György: Színjátéktípusok dramaturgiája (Színházi tanulmányok 11., Budapest, 1965)
II. EGY KOMPLEX DRAMATURGIA VÁZLATA - 2. "Bejön egy ember: születik egy világ"
táncolják, igen sokszor már a durvább erotika felé torzulnak el. Komikus tipusai azonban még hosszú évszázadokon át tovább élnek Európa legkülönbözőbb vidékein, mint például a "részeg udvarló" vagy a "panaszos leány", mely utóbbi egy alexandriai vers irodalmi formáját is magára öltötte. Ezeket a tipusábrázoló jeleneteket az irók is kezdték feldolgozni: Sotades, Sophron ilyen irányú működése közismert, éppúgy mint az, hogy a Rómában a tragikus pam;omimus t meghonositó ciliciai Pylades és a komikus produkciókat kezdeményező alexandriai Bathyllus sikerein felbuzdulva, akiknek művészete a "saltare tragoediam", illetve "comoediam" volt, olyan irók mint Lucanus és Statius szerzettek librettókat és irta meg Chorikios hires védel22 mét a mimoszokról. " Egyszemélyes produkciónak számithatott az a recitatio is, amelynek számára Seneca tragédiái készültek s amelyek nyomán a humanista kutatás kezdetén, vagy talán pontosabban a középkor vége felé azt feltételezték, hogy a szinjátszás művészete lényegében nem más, mint egy dráma egyszemélyes felolvasása. A hagyomány igazi folytatói azonban a joculatorok voltak, a Vitálishoz hasonló művészek, akik a középkor során a legkülönbözőbb minstrel-müf aj ok megalkotói lettek. A jeu dramatique , melynek szép példája a XV. századi Courtois d'Arras . az ugyanezen századból való Franc Archer de Bagnolet ennek a hagyománynak a tovább élését bizony itja, amiben talán segítségükre volt a szakirodalomban c omoedia elegiaca néven nyilvántartott és minden valószinüség szerint egy-egy személy által előadott X-XI. századbeli latin nyelvű irott helyzet játék is. A bolondünnepek sermons ,ioyeux-elŐadói, a trufák at hordozó-terjesztő vagánsok is egyszemélyes szinjátszóknak tekinthetők, hiszen műfajuk bizonyíthatóan nem elszigetelt jelenség volt, hanem egy igen általános előadásforma adott korhoz és helyhez kötött megjelenési módja. A XVIII. század kedvelt szinpadi műfaja lett a monodráma (Rousseau: Pygmalion . Brandes: Ariadne auf Naxos , Gotter: Medea , Goethének már emiitett Pro- 91 -
