Székely György: Színjátéktípusok dramaturgiája (Színházi tanulmányok 11., Budapest, 1965)

II. EGY KOMPLEX DRAMATURGIA VÁZLATA - 2. "Bejön egy ember: születik egy világ"

s er pina ja és Georg Benda sok, zenével is kisért müve). A párizsi Foire a monopóliumos színházakkal való harcában 1707 és 22 között kényszerűségből eszelte ki a pièces en 25 monologues műfaját; a század vége pedig meghozta a pantomim művészetének uj kivirágzását, részben a nagy angol színművész Garrick szólóprodukcióiban,részben pedig a párizsi Funambules szinház máig ható erejű művészének, Gaspar Debureau-nak az alkotásaiban. A XIX. századi kabaré adott azután újra teret az egyszemélyes színjátszásnak:a francia causerie

. a patetikus spanyol fado és az olasz macchietta egyazon törekvés eredménye, az önmagában is teljes művészetet teremtő alkotó szinész,

a onemanshow központi alakja, akinek sok nyelven megszólaló hangja a XX. századi monopoly logue-hoz vezetett, A századelejének pszichologizáló hajlama teremtette meg a lényegében zsákutcába vezető pszichodrámát

. amelyben az egységes Én hármas szkizofréniás bontódásban jelent meg.

2

^ Egészségesebb és jelentős művészi eredményeket hozó mozgalom indult meg a pantomim második európai reneszánszával, a Decroux-iskola kisugárzásával, Jean-Louis Barrault, majd Marcel Marceau nagyszerű alkotásaival. Ez utóbbi Bip figurájának megteremtésével a legrégibb hagyományokat, a különböző szituációkban megjelenő rögzitett tipus hagyományát is sikerrel elevenítette fel és fogalmazta meg századunk nyelvén. Mindez azt jelenti, hogy az egyszemélyes szinjátszás - beleértve az élőszinházi produkciók mellett a jávai wayang nagyszerű egyszemélyes árnyjátékosát, a dalangot, a kinai bábművészeket és korunk sok kitűnő bábosát, köztük elsősorban Obraszcovot - ma is élő, eleven része a szinjáték művészetének, nem szabálytalan kivétel, de értékes alkotói lehetőség. Éppen ezért, azt hisszük, nem volt felesleges kitérő a upadra belépő ember dramaturgiai lehetőségeinek és funkciójának vizsgálatakor az egyszemélyes szinjátszásnak az irodalmi dramaturgiákból teljesen hiányzó világát kö-