Székely György: Színjátéktípusok dramaturgiája (Színházi tanulmányok 11., Budapest, 1965)
II. EGY KOMPLEX DRAMATURGIA VÁZLATA - 1. A játék kezdete előtt
felére. A beszélgetést mintha elvágták volna." A színjátékoknak ez a fázisa általában a figyelemfelkeltést, a koncentrálást szolgálja. A klasszikus indiai dramaturgia, a Bharata nevén nyilvántartott mü ennek az előkészítő folyamatnak husz részletét ismeri és rendszerezi. A rendszerből különösen világosan tűnik ki a folyamat megkompcnáltsága, belső felépitettsége, fokozódó jellege. Az alábbi momentumok követik egymást: a hangszerek behozatala, az énekesek helyet foglalnak, próbaéneklés, az ütőhangszerek behangolása, a fuvóshangszerek hangolása, a vonósok hangolása, az ujjak bekenése izzadásgátló szerrel, a hangszerek első összjátéka, a táncosnők belépése és bemelegítő mozdulatai (ezek a momentumok még részben a háttérfüggöny mögött bonyolódnak le); a játéktérre lépő művészek istendicsérő éneke, erőteljes férfitánc, Indra zászlójának kitűzése és tisztelete, a világőrzők dicsérete, a szutradhara "a "játékvezető") dicsérő-áldó éneke, az adott ünnepről vagy a játék patronusáról 3zóló ének, a játék kezdetét jelző vers, erotikus tánclépések, a szutradhara és a komikus szereplő (vidushaka) vidám párjelenete. A huszadik momentum már a tényleges előjátékhoz vezet át s ezért 12 majd később ismertetjük. * Azért soroltuk fel ezeket a játékelemeket, mert a színháztörténet során mindezek a motívumok különböző megjelenési formában, amelyet az adott kor és társadalom alakit ki, állandó kísérői az előadásoknak. Leglényegesebb vonásuk azonban az, hogy semmiféle szerves összeköttetésben nincsenek a tényleges darabbal , dramaturgiai-pszichológiai funkciójuk azonban nélkülözhetetlenül fontossá teszi Őket. Lehet szertartásszerű, mint a Thaiföldi praleng . ez a drámai előadásokat bevezető imatánclehet a lauda ból már a XIII. század során loa vá alakuló (eredetileg "magasztaló" jellegű) előjátékocska, amelynek első részében, az introito ban egy komikus személy tréfálkozott és kért figyelmet a közönségtől, második része, az argurnanto (Nahárro különböztette meg igy a
