Székely György: Színjátéktípusok dramaturgiája (Színházi tanulmányok 11., Budapest, 1965)

II. EGY KOMPLEX DRAMATURGIA VÁZLATA

tétlen is megérteni sok igen jelentős és a színháztörténetből is ismert szini konvenció kialakulását. Módszertanilag fontosnak és szükségesnek tartjuk azt is, hogy dramaturgiánk egyes tételei bizonyításának menete során a lehetőség szerint minél gazdagabb színháztörténeti (dráma-, báb- és operatörténeti) anyagot sorakoztassunk fel.A konkrét adatok és hivatkozások talán majd segítenek megvilágitani egy-egy elméleti megállapítás indokoltságát, tartalmát. Különösen fontosnak tartjuk azt, hogy ez a bizonyító anyag ne csak az úgynevezett klasszikusokat vegye figyelembe, hanem a szinjáték- és drámatörténeti közvéleményben kevésbé ismert játéktípusokat, műfajokat is, időben pedig napjainkig jusson el, hiszen célkitűzése éppen a mai szinjátékformák e

lernezhetőségének elérése. Utunk a játék kezdése előtti időszakban indul,végigköveti a játék kialakulását a néző jelenlétében, differenciált formáinak "világot jelentő" gazdagságát, köztük a kontraszthatás igényét kielégítő változatokat és a játékok lezárásának momentumait, végül a játékok utóhatását, továbbélő kapcsolatát nézőivel, egy-egy kor társadalmával.