Székely György: Színjátéktípusok dramaturgiája (Színházi tanulmányok 11., Budapest, 1965)

II. EGY KOMPLEX DRAMATURGIA VÁZLATA - 1. A játék kezdete előtt

1. A JÁTÉK KEZDETE ELŐTT Minden egyes szinjátéknál - legyen az kis villámtréfa, vagy egész estét betöltő produkció -, van legalább egyetlen olyan pillanat, amelyben az "élet"-ből átváltunk a w

játék"-ba. Minőségi különbség van e két réteg között: világosan felismerhető minden esetben, hogy még nem folyik a játék, illetve, hogy már megindult. A műalkotás elhatárolása a valóságtól egyébként nem csak a szinjáték területén létező esztétikai probléma. Kétségtelen, hogy a leginkább félreérthetetlen ez az elválasztás a képzőművészetek esetében: a szobor talapzata, a képek kerete, vagy akárcsak paszpartuja ugyanezt a funkciót tölti be. Történik ugyan néha kísérlet a keret felbontására, túllépésére (a barokk stilusu alkotások között például vagy a XX. század néhány "formabontó" művészénél), de túlnyomórészt érvényesnek lehet tekinteni azt az igényt, hogy határozottan elkülöníthető legyen ez a két világ: valóság és műalkotás. Ezt a gondolatot fejti ki Benedek Marcell is Irodalomelméleté

ben: "...ez a keret, ha csak szimbolikusan marad is meg - immanens szükséglete a drámának. Eszköz arra, hogy határozottan elkülönítsük a drámát az élettől és összesűrítsük egy helyre, ahonnan a dráma-adta világképnek ki kell sugároznia. A keret teljes megszüntetése egyértelmű volna a drámai feszültség megszüntetésével. A szabadonbocsátott gőz nem hajt többé mozdonyt. A keretnélküli világot nem tudjuk ,

látni': azért megyünk szinházba, hogy ott keretbe foglalják, és megmutassák nekünk.. De bármilyen éles is ez az elhatárolás, mégsem váratlan vagy előkészítetlen. Nem lehet az márcsak a szinjá-