Székely György: Színjátéktípusok dramaturgiája (Színházi tanulmányok 11., Budapest, 1965)

I. A SZÍNJÁTÉK MŰVÉSZETÉRŐL - 2. A színjáték művészetének néhány sajátossága - b/ A mondanivaló érzékeltetésének sajátos módja és közegei

vényes, szubsztanciális pátosza"; másodszor, hogy az ilyen általános-emberi célokat és cselekményeket "költőileg eleven valósággá kell egyéníteni."

11

* A közönség által megszabott és a szinjáték alkotói számára figyelembe veendő feltételek megemlítése értelemszerűen ujabb lépés megtételére késztet bennünket* Meg kell vizsgálnunk azt az utat, amelyet a szinjáték művészete az alkotás során a valóság sajátos tükrözésére választ* Hangsúlyoznunk kell, hogy ezek a vizsgálatok a szűkebb értelemben vett "szinjáték-dramaturgia" megalapozásához szükségesek és még mindig csak általános vonásokra hivják fel a figyelmet* b/ A mondanivaló érzékeltetésének sajátos módja és közegei Áz ut tehát a valóságtól a művészi alkotásig, ezúttal pontosabban a szinjáték művészetéig tart. A művész feladata, Szigeti József pontos megfogalmazása szerint az, hogy "meg kell tennie azt a hosszú utat, amely során a közvetlenül adott jelenségtől eljut az adott tárgy lényeges összefüggéseinek adekvát kifejezéséig.*majd valamivel később a módszert ugy jelöli meg, hogy ez "a kiválogatás és tömörítés" utján történik.

1 * Az adott tárgy általában maga a valóság s a művészet ennek lényegét kivánja megragadni, még pontosabban: a társadalmi lényeget. Minden művészeti ágazat megkísérli, hogy a rendelkezésére álló, kiválasztott eszközökkel e valóság egy részét, egy részének lényeges összefüggéseit ábrázolja; a szinjáték művészete azonban nagyobb feladatot vállal magára. Igen világosan fogalmazza meg ezt a különbséget Hugo Dinger századunk elején Írott, tudományos igényű és filozófiailag is megalapozott dramaturgiájában az alábbi levezetésben: "A térbeli és időbeli művészetektől eltérően egészen különálló pozíciót foglal el a dramatikus művészet. Ama művészetek terméke teljesen differenciált, a művészi mun-