Székely György: Színjátéktípusok dramaturgiája (Színházi tanulmányok 11., Budapest, 1965)

I. A SZÍNJÁTÉK MŰVÉSZETÉRŐL - 2. A színjáték művészetének néhány sajátossága - a/ A színjáték: társadalmi cselekvés

2. A SZÍNJÁTÉK MŰVÉSZETÉNEK NÉHÁNY SAJÁTOSSÁGA Az előbbiekben azt igyekeztünk bebizonyítani, hogy a közkézen forgó és közvéleményt alakító dramaturgiák szemléleti okokból nem foglalkoznak a szinjáték szélesebb területével s hogy éppen ezért mennyire szükséges volna egy olyan dramaturgia vázlatát elkészíteni, amely viszont a színjátékok - most már idézőjelben Írott - "dramaturgiáját** tartalmazná. Ehhez azonban természetesen előbb néhány általánosabb jellegű gondolatmenetet kell végigvinnünk; jórészt azért, hogy egészen világossá váljék, mit is értünk színjátékon,véleményünk szerint mi a társadalmi funkciója és ebből fakadó jellegzetességei, milyennek látjuk alkotói folyamatát, közlési-tükrözési módját, sajátos közegeit. a/ A színjáték: társadalmi cselekvés Egyik legfőbb kifogásunk az volt, hogy elégtelennek tartottuk azokat a meghatározásokat, amelyek a drámát közönség nélkül képzelik el és helyesebbnek tartottuk azokat a meghatározásokat, amelyekben az "előadás** ténye és szükségszerűsége is szerepel, még akkor is, ha a szerzők nem vonták le végig és következetesen ennek a meghatározásnak a következményeit. A szinpadi rendezésről szóló egyik mű szerint például a dráma olyan "cselekmény, amelyet színészek színpadon, közönség előtt mutatnak be".

1. Még határozottabban foglalt állást Lukács György már idézett mondatában: "A dráma olyan Írásmű, mely valamely összegyűlt tömegben közvetlen és erős hatást akar létre-